linkajánlólapszerkesztéskapcsolatlapfórum

lapok ábécében

régiók

bejelentkezés

lapstílus

apróhirdetés

autó

állat

család

egészség

étkezés

film

fórum

gazdaság

hírek

humor

időjárás

ingatlan

informatika

internet

könyv

közélet

kultúra

menetrend

munka

műsor

oktatás

pénzügyek

szabadidő

szállás

szolgáltatás

szótár

társkereső

térkép

tudomány

utazás

vásárlás

zene

Kiszely.István.linksite.hu
bibliográfia cikk előadás expedició
életmű értékelés életrajz fénykép hír
jelentések kritika művek portál
személyes honlap történelemhamisítás rokon lapok konkurrens lapok


INGYENES
HIRDETÉS

1. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

5. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

7. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

4. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

8. számú hely
bibliográfia
Kiszely István publikációi /istvandr.kiszely.hu/
 
cikk
A magyar pörköltet evett, amikor az európai még köleskását
 
előadás
Eleink lakomái /demokrata.hu/
 
expedició
Hankó Ildikó: Belső-Ázsia arisztokratái /demokrata.hu/
 
életmű értékelés
A Jobbik a sajtóból értesült Kiszely ügynökmúltjáról, megválnak tőle
Diáktársait és papokat besúgó komcsi a Jobbik Népfőiskolájának főigazgatója - Megválnak tőle /kuruc.info/
Kitiltotta Kiszelyt a Hazatérés Templomából ifj. Hegedűs Loránt /kuruc.info/
 
életrajz
100 dokumentum a hálózati munkájáról /kuruc.info/
Családja rokonságáról is jelentett /kuruc.info/
Ilkei Csaba szerint Kiszely múltjának bizonyítékai cáfolhatatlanok /kuruc.info/
Kiszely István történész, antropológus /magyar táltos.info/
fénykép
Google képek Kiszely Istvánról
 
hír
Eddig ismeretlen színfoltok láttak napvilágot Kiszely István kanyargós életrajzából
 
jelentések
A Hankó családról /kuruc.info/galeria/
A Keresztény Ifjúsági Szövetségről /kuruc.info/galeria/
A Keresztény Szocialista Pártról /kuruc.info/galeria/
Angol kultúrattaséval való kapcsolat /kuruc.info/galeria/
Legányi Norbert főapátról
Pannonhalmi bencések
kritika
Kiszely István: A Magyarok Istene /tudós.virtus/
 
művek
A Föld népei /bookline.hu/
A magyar nép őstörténete /istván dr.kiszely.hu/
A nádori kripta /mek.niif.hu/
A svájci hun völgy /niif.hu/
Eleink lakomái - A magyarság növény-, állatvilága és ételkultúrája /bookline.hu/
 
portál
Kiszely István /wikipedia/
 
személyes honlap
Kiszely István honlapja
 
történelemhamisítás
Európa megálmodója /felvidék.polgarinfo.hu/
Szent István és a rovásírás
rokon lapok
Bencsik András /linksite.hu/
Benkő Loránd /linksite.hu/
Drábik János /linksite.hu/
Erdélyi István /linksite.hu/
Götz László /linksite.hu/
Horváth Iván /linksite.hu/
Kozmács István /linksite.hu/
Mandics György /linksite.hu/
Monok István /linksite.hu/
Sipőcz Katalin /linksite.hu/
Szőcs Géza /linksite.hu/
Varga Csaba /linksite.hu/
Varga Géza /linksite.hu/
Vásáry István /linksite.hu/
konkurrens lapok
Kiszely István /wikipedia/
 
a lap leírása:
Kiszely István: A Magyarok Istene

A Demokratában (2008/34) megjelent rövid cikk ellentmondásait azért érdemes sorra venni, mert így érdekes kérdésekre adható pontosabb válasz.

Kiszely István terjedelmes életművet alkotott, amelyben - kortársai többségétől eltérően - rokonszenves (mert a nemzeti hagyományra épített) és igaz (mert a szkíta-hun-magyar azonosságot valló) alapokon állva tárgyalja a magyar őstörténetet. Az írástörténeti és ősvallási kérdések kifejtésekor azonban - ahogy azt minden más szerző esetében is megszokhattuk - érdemes egy kicsit elidőznünk és szükséges pontosítanunk a megfogalmazásait.

Ez a két összefüggő tudományterület (a magyar ősvallás és a székely írás története) a magyar őstörténet kutatásának mostohagyermeke. E két területen az alapfogalmak is tisztázatlanok, ami tükröződik ebben a rokonszenves cikkben is. Kétségtelen érdeme ugyanis a szerzőnek, hogy - a neoliberális-finnugrista fércművek alkotóival ellentétben - nem riad vissza a magyar ősvallás témájától és hogy alapvető fontosságú kérdéseket feszeget a cikkében.

A székely rovásírás ugyan világos válaszokat ad az ősvallás néhány kérdésére is - de ezeket a nem túl bonyolult gondolatmeneteket a szerzők nem tudják követni és ezért felhasználni sem merik az elért eredményeket. Például a szerzők többsége képtelen megemészteni a székely írás szójeleinek létét, s az írást rendszeresen és kizárólag csak ábécének (azaz csupán betűkből álló jelkészletnek) tekintik. Ebből következően sok még a tévedés és a megvitatni való téma az ősvallás és a székely írás tudományterületén.


Monoteizmus, vagy politeizmus?

Például ilyen kérdés az is, hogy monoteizmus volt-e a magyar ősvallás, vagy politeizmus? Kiszely István ezt írja: "Ahhoz, hogy az európai népek a magyarság belső-ázsiai kultúráját nem létezőnek vegyék, szükség volt arra, hogy elvegyék istenhitét. Európa jól tudta - és tudja - hogy az egyistenhitű magyarság egy sok istent imádó Európába érkezett. Miért nem maradtak fenn pogány magyar istennevek? Miért nem tudunk ősmagyar istenekről? Egyszerűen azért, mert ilyenek soha nem is voltak: a magyarság ősei ... egyistenhitűek voltak, éppen úgy, mint minden pusztában élő lovas nép."

A szerző a cikkhez választott, Csengery Antal tól (1853-ból) származó idézettel is ezt az állítást kívánhatta alátámasztani: "Ősvallásunk nem lehetett más, mint azon hun-szkíta népeké, melyek a történet kezdetétől fogva ugyanazon tereken mozogtak, ahonnan hagyományaink szerint őseink e földre jöttek."

Az állítás azonban, s véle együtt az idézett alátámasztás is alapos magyarázatra szorul. Kiszely István ugyanis nem jó idézetet választott alátámasztásként, vagy azt helyette is meg kell magyaráznunk.

A magyarság eredeti monoteizmusának gondolata Ipolyi Arnold monumentális művében, a Magyar Mythologiá ban lett elsőként és mindmáig a legalaposabban kifejtve. Csengery egyetlen nevezetes tette pedig az volt, amivel örök időkre szégyenletessé tette a nevét, hogy hazug és éles kritikájával Ipolyiba fojtotta a szót. Csengery az idézett szövegével is arra kívánt utalni, hogy a szkítáknak több istene volt (ezeket Hérodotosz sorolja fel). Ebből következően nekünk magyaroknak is több istenünk lehetett valamikor (ha a Csengery-idézetet komolyan akarjuk venni).

Látni fogjuk, hogy ezzel a rövid történeti áttekintéssel - átmenetileg - még áttekinthetetlenebb lett az alapkérdés. A kusza helyzetből csak akkor tudunk kibontakozni, ha megértjük, hogy sem a monoteizmus, sem a politeizmus fogalma nem alkalmas a magyar ősvallás jellemzésére (de ez már túlnő a Kiszely István cikkében felvetett kérdéseken). A monoteizmus és politeizmus fogalma csak a valóság megértésére képtelen "tudomány" nem sokat érő sorvezetője, amelyekkel a megfoghatatlant kívánja megragadni.


Hol van a magyar ősvallás többi istenének a neve?

Az egyik kérdés tehát az, hogy hol vannak az istenneveink, ha egyszer voltak isteneink? A másik pedig az, hogy azonos-e a magyar ősvallás a szkíta vallással, vagy sem? A két kérdésre egyszerre tudunk válaszolni egy példával.

Hérodotosz említi, hogy a szkíták napistenét Oitoszürosz nak hívják. Ha ezt a nevet megfosztjuk a görögös végződésétől, akkor az Oitoszür nevet kapjuk, amit a sumer Utu és sar szavak összetételével azonosíthatunk. Az Utu szó a sumerben "idő" jelentésű s a sumer napisten neveként szolgált. A sar/sarru szó pedig "király" jelentésű a sumerben is, meg az akkádban is. Azaz a szkíta nappisten az Utu sar "Idő úr" nevet viselte. Ez a két szóból álló istennév (pontosabban az istennevet alkotó két magyar szó) ma is megtalálható a magyar nyelvben. Az Utu mai megfelelője az üdő és az idő, a sar/sarru pedig a szár és az úr szavainkban él tovább.

Ez csak egyetlen példa, amivel csak megmutattuk a kutatás előtt álló lehetőséget, de magát a munkát nem végeztük el. Ha a kiinduló kérdésre akarunk válaszolni, akkor azt mondhatjuk, hogy az ősvallás isteneinek a nevét ma is naponta használjuk, csak nem ismerjük fel bennük az egykori isteneket.

S hogy nem valamiféle véletlen egyezésekről, vagy sumerből-szkítából átvett kölcsönszavakról van szó, azt az a magyar ősvallási képzet is igazolja, amelyet Berze Nagy János is említ. Mint írja, a magyar nép az égigérő fával (tehát a szár-ral) azonosította az istenét. E szerint egy alapvető és igen régi képzetről lehet szó, amit aligha kellett kölcsönöznünk.


Az "sz" rovásjel tanúsága

E képzetek felismerhetők a székely írás jeleiben rögzült képekben is.

Például az "sz" rovásjelünk egy függőleges egyenest, azaz szár at ábrázol. Úgy is mondhatjuk, hogy a szár szójeléből keletkezett az "sz" betűnk.

Ez az egyenes megjelenik a Tejút hasadékát ábrázoló "us" (ős) rovásjel belsejében is. Azért szerepel az "us" belsejében az "sz" (szár) jele, mert karácsonykor a Tejút hasadékában születik a Nap (Utu sar, vagy Üdő szár). Az us rovásjelnek megfelelő keresztény mandorlák azért tartalmazzák Máriát és a karácsonykor születő kisded Jézust, mert az ő születése felel meg az ősvallási elképzelésnek.

A szár szójel az Isten jelképe volt a magyar ősvallásban is - ha a helyébe Krisztust (tehát a fiúistent) tette a kereszténység.

Azaz nem csak a magyar nyelv tartalmazta a szár szót, hanem a magyar ősvallás is tartalmazta a hozzá tartozó képzetet. Hogy ezek időtlen idők óta összetartozó képzetek lehetnek a magyar kultúrában, azt a 7500 éves (magyar szöveget megörökítő) szentgyörgyvölgyi tehénszobor szár méltóságjele is bizonyítja. Azaz nem kellett átvennünk a szkíták, vagy a sumerek szavait, vallási elképzeléseit és jeleit - mert ezekkel már évezredekkel a feltűnésük előtt is rendelkeztünk.


A Napot ábrázoló "ü" rovásjel tanúsága

Van a székely rovásírásnak egy sugaras Napot ábrázoló "ü" jele, amely a fent említett sumer Utu és szkíta Oitoszürosz istennevekkel összefügg. Ezt a jelet használták a szkíták is egy Minuszinszk vidéki sztélé n, azaz a jel, a szó és a vallási képzet egyaránt rokon, vagy azonos.

Ez a székely "ü" betű az Üdő szójeléből keletkezhetett, azaz a napisten jelképe lehetett az ősvallásban. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a hettita hieroglif írásban Utu sumer napisten jele azonos a székely "ü" betűvel, vagy közel áll hozzá.

S hogy itt sem egyetlen véletlen egyezésről van szó, azt az is bizonyítja, hogy a hettita hieroglif írás nak 19 jele formailag, azon belül pedig 12 jele tartalmilag is rokonítható a székely írás megfelelő jelével. Tehát egy egész nyelvi, vallási és jelrendszerbéli rokonságáról és ezek folyamatos használatáról van szó - akár értjük ezt ma, akár nem értjük.


Összegzés

Visszatérve a kiinduló kérdésre, azt mondhatjuk, hogy a magyarság ugyan egyetlen istent tisztelt (a Teremtőt), de voltak kisebb rangú istenei, vagy más rangú mellékszereplői is a pantheonnak (akik ennek a Teremtőnek lehettek a megjelenései).

Az istennevekkel (amelyeket e cikkben nem tudunk felsorolni, de az Országépítőben már megtettük ezt) ma is naponta élünk, csak ma már nem ismerjük fel az egykori istennév-voltukat.

A magyar ősvallás azonban nem volt igazi monoteizmus, mert igazi monoteizmus nincs és soha nem is létezett kristálytiszta formában. A vallások ugyanis csak akkor tudják betölteni a szerepüket, ha a halandók számára egy követésre méltó példatárat kínálnak fel. E példákon keresztül képesek befolyásolni a tömeget s ezáltal teszik irányíthatóvá, nevelhetővé (nemzetté) az amorf tömeget. E példatárhoz azonban többszereplős pantheonra van szükség - egyébként a vallás nem képes betölteni a feladatát.

A zsidó vallás sem volt tiszta monoteizmus, csupán tiltotta a törzsi istenen túli idegen istenek imádatát. Azért monoteista jellegűbb, mert - a sumer, szkíta és magyar ősvalláshoz képest - egy újonnan létrehozott vallás, amelynek még nem volt ideje kialakítani a maga (alacsonyabb rangú mellékszereplőkből álló) pantheonját. A kereszténység ezt a látásmódot átvette és abszolutizálta, ugyanakkor azonban őrzi a szentháromság ősvallási eredetű fogalmát, valamint fenntartja a szentek, arkangyalok, ördögök seregét, hogy a követendő példák sorát fel tudja mutatni a híveknek. A sokistenhittől csak a mellékszereplők minősítésében (a szóhasználatban) különbözik, amit nem tarthatunk lényeges dolognak.

Amikor arról elmélkedünk, hogy a magyar ősvallás monoteizmus volt-e, vagy politeizmus; s hogy ezek közül melyik az értékesebb, akkor felesleges dolgon törjük a fejünket. A monoteizmus nem jobb és nem fejlettebb vallási rendszer a politeizmusnál. Amikor mégis ezt állítja valaki, akkor az állítását nem tudja alátámasztani, mert csupán egy törzsi szemléletből kialakult tévhit befolyása alatt áll.