linkajánlólapszerkesztéskapcsolatlapfórum

lapok ábécében

régiók

bejelentkezés

lapstílus

apróhirdetés

autó

állat

család

egészség

étkezés

film

fórum

gazdaság

hírek

humor

időjárás

ingatlan

informatika

internet

könyv

közélet

kultúra

menetrend

munka

műsor

oktatás

pénzügyek

szabadidő

szállás

szolgáltatás

szótár

társkereső

térkép

tudomány

utazás

vásárlás

zene

Mandics.György.linksite.hu
életrajz kötetek kritika rovatmagazin értékelés
rovásforrai.hu értékelés Varga Géza értékelése wikipedia  
    rokon lapok konkurrens lapok


INGYENES
HIRDETÉS

1. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

2. számú hely
életrajz
Mandics György /demokrata.hu/
 
kötetek
A manipulált forradalom /irodalmijelen.hu/
Rejtélyes írások /moly.hu/
Róvott múltunk /rovatmagazin.hu/
kritika
Mandics György róvott múltja /csinyálóház.hu/
 
rovatmagazin értékelés
A Rovatmagazin értékelése: Mandics György a legnagyobb írástörténész
 
rovásforrai.hu értékelés
A rovásforrai.hu értékelése Mandics György kötetéről
 
Varga Géza értékelése
Amitől egy analfabéta visszariad, azt a rettenthetetlen írástudó elolvassa?
Mandics György: Hogy durvább jelzőt ne használjunk
Mandics György a kazár írásról és az írás fogalmáról /tudós.virtus.hu/
Mandics György a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról
Mandics György a székely írás jelsorrendjéről /tudós.virtus.hu/
Mandics György a székely írás jelszámáról /tudós.virtus.hu/
Mandics György a székely írás ókori forrásait feltételező elméletekről
Mandics György Rovott múltunk c. kötetéről /tudós.virtus.hu/
Mandics György Szekeres István kínai teknősjeleiről /tudós.virtus.hu/
Mandics György tévesen értékeli Vásáry István cikkét a székely rovásírás eredetéről /tudós.virtus.hu/
Mandics György töpreng a viszokói jelekről
Sírrabló brigantinak számít-e a magyar jelkultúra eredetének kutatója?
wikipedia
Mandics György
 
rokon lapok
Bencsik András /linksite.hu/
Benkő Loránd /linksite.hu/
Drábik János /linksite.hu/
Erdélyi István /linksite.hu/
Götz László /linksite.hu/
Horváth Iván /linksite.hu/
Kiszely István /linksite.hu/
Kozmács István /linksite.hu/
Monok István /linksite.hu/
Sipőcz Katalin /linksite.hu/
Székely rovásírás /linksite.hu/
Szőcs Géza /linksite.hu/
Tomka Péter szakvéleménye a budapesti hun jelvényről
Varga Csaba /linksite.hu/
Varga Géza /linksite.hu/
Vásáry István /linksite.hu/
konkurrens lapok
 
 
a lap leírása:
Sírrabló brigantinak számít-e a magyar jelkultúra eredetének kutatója?


Nemeskürthy István tanár úr cizelláltan, Mandics György politikai tiszt úr elegancia nélkül fejti ki az álláspontját, amely e kérdésre válaszol.


1. ábra. Rövid részlet Mandics György rovológiai kötetéből; a kérdőjel arra utal, hogy nem hisz a magyarság antik eredetű (írás)kultúrájában, a betű- és mondatszerkesztési hibát is tartalmazó mottó pedig a véleményét fejezheti ki a másként gondolkodókról; ez a stílus esetleg megszokott lehetett annál a temesvári harckocsizászlóaljnál, amelynek céljai között Szeged és Szolnok is szerepelhetett, s amelynél Mandics György politikai tisztként szolgált Ceausescu idején - nálunk azonban még nem tekinthető általánosan elfogadottnak

Közhely, hogy a lét határozza meg a tudatot. Nincs ez másként az írástörténeti kutatások terén sem. Ha az elnyomó hatalom a hamis állítások terjesztésének kedvez, akkor könnyen akad jelentkező, aki a hamis állítások képviseletében lép fel. E fellépés visszavezethető megélhetési okra is, fakadhat zsigeri gyűlöletből, vagy betudható a nehezen megváltoztatható "tudós" téveszmék hatásának is.

Az elmúlt évszázadokban szinte folyamatosnak mondható, az egykori szép hazánk egyes területein ma is fennálló osztrák, német, orosz, tót, oláh és egyéb megszállások kitermelték az idegenszívűek meg- megújuló dominanciáját a "tudományos élet" területén is. A magyargyűlöletüket alig leplező "szakértő urak" a Tudomány álruháját a vállukra terítve bátran szórják a tudományos érvek helyett alkalmazott "finnugrista szókincset" a tudományos kritikát megfogalmazó értelmiségre.

Amikor a székely írás eredetéről van szó, érdemben nem is vizsgálják azokat az adatokat, amelyek a magyar jelkincs korai és belső (azaz magyar) eredetét bizonyítják, csupán elítélő jelzőket osztogatnak. Mintha jelzőosztogatással a tudományos kérdéseket meg lehetne válaszolni.

Van e stílusnak képviselője a dilettánsok között is. Ha némelyik hozzá nem értő magyargyűlölő hasonlítani akar az akadémikus áltudomány szerzőihez, akkor elítélő jelzőket kezd osztogatni. Mosolyt fakasztó, hogy mindezt a Tudományra hivatkozva teszik; bár nincsenek tisztában a magyar írástörténet alapfogalmaival sem.

A tájékozatlan tömeg nem mindig lát át a szitán, ezért néha ünnepelni is hajlandó a kultúráján gúnyolódókat, ha azt kemény kötésben, jó sok képpel illusztrálva teszik az asztalára.

Alább két reakciót is bemutatunk, amelynek szerzői azt is kifogásolják, ha a múltunkat kutatjuk. Elfogadhatatlan lehet a számukra már a kérdés felmerülése is, hogy kereshető-e a magyar kultúra (azon belül a székely rovásírás és általában az íráskultúra) kezdete az antik kultúrákban, vagy azt megelőzően?

Előbb Nemeskürthy tanár úr rótta meg a magyar múlt búvárait a tőle megszokott irodalmi stílusban, arra emlékeztetve, hogy ékkövek után kotorászunk az elhalt elődök ládájában. Nem volt ez nyíltan elítélő, vagy sértő, az érzékenyebb olvasó mégis úgy érezhette, mintha meg lennénk róva, hiszen illetlen dolog mások holmijában kutatni. Ugyanis Nemeskürthy tanár úr elmulasztotta hozzátenni, hogy az örökösnek kötelessége felmérnie és felhasználnia az örökségét.

Mandics György frissen kiadott írástörténeti tárgyú kötetének egyik fordulata is (Róvott múltunk, II. 2011.) hasonló gondolatkörben fogant, de nyersebben fogalmaz. A 167. oldalon, "Az antik magyar örökség?" fejezet alcímében ugyanis a következő bökvers olvasható:

"Nem mind tiéd, mi antik, Ti sírrabló brigantik."
Etrúriai rendőrmondás ( M. Gy. átköltése)

Nem néztem át a célból e fejezetet, hogy megállapítsam, hány tökfej és hány zseni neve sorakozik benne. Egyben azonban mindannyian azonosak lehetnek: a régmúltban keresték a magyar jelkultúra eredetét.

Mifelénk az járja, hogy a történelmünk kutatói megérdemlik a tiszteletünket. Ennek szellemében tiszteletet, de legalább az útszéli hang kerülését várnánk a szerzőtől is. Ezzel azonban meredeken szembemegy a szerző által alkalmazott "sírrabló brigantik" jelzős szerkezet.

A szerző kifakadása mögött nem áll tudományos igényű bizonyítás. Mandics György nem cáfolja meg az állításokat, sőt esetenként nem is érti, mire alapozódik a magyar íráskultúra antik (vagy még régebbi) eredeztetésének egyik - másik elmélete. Hiszen sok esetben fogalma sincs a vonatkozó íráselméleti megfontolásokról és a magyar írástörténet tényeiről; de talán nem is volt annyira fontos számára ez a kérdés, hogy elmélyülten tanulmányozza.

Mandics György csupán felhördül a számára képtelen ötlettől és csúnya szavakat használ hirtelen felindulásában.