linkajánlólapszerkesztéskapcsolatlapfórum

lapok ábécében

régiók

bejelentkezés

lapstílus

apróhirdetés

autó

állat

család

egészség

étkezés

film

fórum

gazdaság

hírek

humor

időjárás

ingatlan

informatika

internet

könyv

közélet

kultúra

menetrend

munka

műsor

oktatás

pénzügyek

szabadidő

szállás

szolgáltatás

szótár

társkereső

térkép

tudomány

utazás

vásárlás

zene

Szlovákia.linksite.hu
egészségügy Felvidék felvidéki magyar sajtó fórum
kitelepítés Szlovákia szlovákiai magyarok  
    rokon lapok konkurrens lapok


INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

2. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

4. számú hely
egészségügy
Segítsen-e a magyar egészségügy a felvidékinek?
 
Felvidék
Felvidék (wikipedia)
 
felvidéki magyar sajtó
Felvidék ma (portál)
Katedra (a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapja)
Paraméter /paraméter.sk/
Szabad Újság (felvidéki magyar hetilap) /hhrf.org/
Új nő /új nő.sk/
 
fórum
Felvidék fórum /felvidék fórum.com/
 
kitelepítés
A felvidéki kitelepítésekről /szek-helyek.ro/
 
Szlovákia
Szlovákia /wikipedia/
Szlovákia történelme /wikipedia/
szlovákiai magyarok
Esterházy János élő öröksége /magyar szemle.hu/
Magyar nyelvhasználatot követelő feliratok Révkomáromban is
rokon lapok
Székelyföld /linksite.hu/
 
konkurrens lapok
Felvidék /lap.hu/
Szlovákia /lap.hu/
a lap leírása:
A Tornádó Hírküldő egyik olvasótól a Nyelvtörvénnyel kapcsolatban:

"Felhívnám a birka- és autótolvajokból képződött tót elit figyelmét,
hogy tótföldön volt elfogadható nyelvhasznállati törvény!!!

Tessék az 1868.évi Tv. 44. §-át megkeresni!

Nemzetiségtől függetlenül, EGYENJOGÚ polgára volt az országnak
minden személy!

A települések maguk választhatták meg az oktatás nyelvét!

Az ország minden lakosa ANYANYELVÉN fordulhatott a
hatóságokhoz!

Na, ez nem megy ma sem a tót evolúció folyamán ... pedig csak a 150
évvel ezelőtti szintet kellene elérniük!"

***

Szlovákia nem kíván változtatni azon a gyakorlaton, hogy a hivatali
kisebbségi nyelvhasználat csak azokon a településeken lehetséges,
ahol a kisebbségi lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot - írja
az Új Szó című szlovákiai magyar lap pénteken (2009. november).

A "kisebbségi" nyelvhasználat lehetőségeinek a bővítését az Európa
Tanács (ET) múlt héten nyilvánosságra hozott jelentése ajánlotta az
ún. Szlovákiának. Az újság ennek kapcsán Dusan Caplovic, a
kisebbségi ügyekért felelős kormányfő-helyettes véleményére volt
kíváncsi.

A kormányfő-helyettes a dokumentumra reagálva azt írta a
szerkesztőségnek: nem lát okot arra, hogy Szlovákia változtasson az
eddigi joggyakorlaton.

Caplovic meg van győződve arról, hogy "a 20 százalékos határ
megfelelő és az Európai Unión belül standard megoldást jelent".
Hasonló véleményen van a kulturális tárca is. Caplovic szerint a
nyelvhasználattal kapcsolatban különben is azok a kisebbségek
érdemelnek megkülönböztetett figyelmet, amelyeknek nincs
"anyaországuk", például a romák és a ruszinok.

Az Új Szó rámutat, hogy számos európai országban nem kötik minden
kisebbségi jog alkalmazását a 20 százalékos határhoz, vagy
alacsonyabb
a határ.

Legutóbb az ET Szerbiát dicsérte meg, mert a kisebbségi nyelvek
használatát ott is lehetővé teszi, ahol a kisebbség aránya nem éri el a
törvényben meghatározott alsó határt – ami ott ráadásul csak 15
százalék.
(MTI)

***

Égessünk-e szlovák zászlót?

Egyesek szerint tiltakozni kellene a tőlünk lopott hármashalmos -
kettőskeresztes szlovák címer használata ellen. Mostanában meg
mintha az elégetése is divatba jönne.

A tót atyafiak ugyan másként gondolják, de a hármashalmon álló
kettőskeresztes címer nem szlovák lelemény, hanem hun (azaz
magyar). Az antik hagyományban az égigérő fa és a királyság
jelképeként szolgált (ezért került a kínai és a sumer írásba, meg a
magyar címerbe is). A konzervatív sztyeppi életmód és környezet
megtartotta ezeket az antik jeleket s népünkkel kerültek a Kárpát-
medencébe, tőlünk pedig a szlovákokhoz. Amikor aztán cseh
ösztönzésre az önálló szlovákság jelképeit keresgélték a szlovákság
alapító atyái, bizony alaposan mellényúltak. Nem sikerült a
magyarságtól független jelképet találniuk, pedig törekedtek rá. A
ludas ebben az a magyarellenes "tudományos" agyszülemény, amely
a magyar címer elemeit megpróbálta idegenből származtatni. A
tótocskáink felültek a finnugrista rablómesének.

E kínos helyzet kialakulása történetileg világos; hiszen a szlovákság
később alakult ki, mint a halmon álló kettőskereszt jelkép, ráadásul a
magyaroknak köszönhető magának az önálló szlovákságnak a
megszületése is.

Az önálló szlovákság ugyanis több történelmi esemény hatására
különült el a többi szláv népcsoporttól. Ezek közül az események
közül a hun és avar honfoglalás jelenti a kezdeteket. A szlovákok
őseit a hunok és az avarok segédnépként hozták be a Kárpát-
medencébe és a központi hun-avar területek köré telepítették őket.
Attól kezdve a központi területeken magyarok, a peremterületeken
helyenként szlávok élnek. A hun-avar időkben és a Magyar Királyság
kebelében a magyarsággal együtt töltött ezerötszáz év kialakította a
többi szlávhoz képest önálló szlovák nyelvet és népet.

A történelem torz fintora, hogy ezt a bábáskodást a tótok
területrablással és magyarveréssel hálálják meg (különösen
elborzasztó ezek közül a több szlovák férfi által véresre vert magyar
diáklány esete). De kanyarodjunk vissza inkább a szlovák nép
születésének kezdeteihez!

A szláv tömbből való kiszakadásuk miatt a nyelvük további fejlődése a
többi szláv nyelvtől eltérően alakult, s ez a lassú nyelvváltozás végül
a szlovák nyelv és etnikum megszületéséhez vezetett. Az önálló
szlovák nyelvre igen nagy hatást gyakorolt a magyar nyelv is, ami
által a tót atyafiak egy kicsit magyarokká is váltak. Ez a hosszú, önálló
nyelvet szülő folyamat még nem ért véget, hiszen a keleti szlovákok
nem ugyanúgy beszélnek, mint a nyugatiak. Vannak, akik szerint csak
egy kis jóindulattal beszélhetünk önálló szlovák nyelvről; valójában
több kisebb felvidéki tót nyelvjárás alakult ki az elmúlt ezerötszáz év
alatt.

Nem ért véget a szlovákság önállósodása a nemzeti mitológia és a
jelképek terén sem.

Ami a mitológiát illeti, szlovák csodaszarvas-monda híján egyesek a
magyarellenességet próbálják beemelni a szlovák nemzetképző
ideológia közepébe. Ugyanis minden nemzetnek szüksége van
valamilyen nemzetépítő ideológiára. A saját kultúrával szerény
mértékben rendelkező népek számára kínálkozó legolcsóbb
megoldás az, ha elveszik más népek kultúrkincseit és a gyűlöletet
teszik meg a nemzetüket összefogó ragasztónak.

Aki gyűlöli a magyarokat, az jó szlovák? Mintha a szlovák vezetők
némelyike így gondolná.

A gyűlölet valóban a lehető legolcsóbb csoportképző faktor. Némi
hecckampány elegendő lehet egy gondolkodni mérsékelten képes
nép felhergelésére és a soraik összezárására. Különösen, ha azt a
magyarságot kell gyűlölni, amelynek erőszakkal elvett házaiban és
földjén élnek. Mert egyetlen szlovákiai magyar léte is a magyarság
ellen elkövetett szörnyű bűnre emlékeztet.

Az a különös (vagy inkább természetes?), hogy nem volt ez mindig
így. Ha Trianon idején, az országcsonkításkor népszavazást tartottak
volna a Felvidéken, akkor ma nincs Szlovákia, mert a tótoknak nem
volt semmi bajuk a Magyar Királysággal, amint a magyaroknak sem a
tót atyafisággal. A tót közhangulat csak a cseh uszítás hatására
változott magyarellenesre az eltelt évtizedek alatt (kiemelt tisztelet a
kivételnek!). De kanyarodjunk vissza ismét a szlovák nép
kialakulásának kezdeteihez!

Ott tartottunk, hogy a szlovákok ősei a hunok és az avarok
segédnépeiként érkeztek a Kárpát-medencébe. Eleink a mai lengyel,
orosz és ukrán területekről hoztak magukkal csatlakozott szláv
néptöredékeket s ezek váltak tóttá idővel.

Érthető, hogy a szlovákság legkorábbi ködös emlékei valamiképpen a
hunok, avarok és magyarok államához kötődnek, s hogy ebből a
körből választottak maguknak jelképet is. Mi magyarok, a néhány
tízezer évvel korábban kezdődött történelmünknek köszönhetően
bővében vagyunk a saját jelképeknek és jeleknek (pl. a székely
rovásírás sem tót). Ebből a kincstárból eddig is adtunk, s ezután is
tudunk adni másoknak. Az lenne a jó, ha az átvevők megértenék e
jelképek humánus üzenetét, s az is hatna a világra, nem csak a
magyarellenes kultúrpolitika . Így lett a tótok állami címere a hunok,
avarok és magyarok által használt, hármashalmon álló kettőskereszt.
Abban bízhattak szlovák nemzeti jelképet kreáló tót testvéreink, hogy
nem a magyar címert, hanem egy Szent István király előtti szlovák
hagyományt elevenítenek fel.

E tévedésükben segítette őket ama finnugrista téveszme, amely
szerint a kettőskeresztet külföldről vettük át egy kései időpontban. A
finnugor elmélet alkonya idején azonban a hármashalmos-
kettőskeresztes címer szláv eredetének hipotézise nem tartható. Mint
látjuk, a hazug áltudományos eszmére alapozott, lopott állami
jelképben nincs sok köszönet. Köznevetség tárgya lett (nem a zászló,
hanem a tolvajlás) a hozzáértők körében.

A fentiek alapján senkinek sem javasoljuk a szlovák állami jelképek
égetését. A saját történelmünk egy kicsi, meggyalázott, ellopott és
meghamisított szeletét égetnénk el vele. Inkább másképpen kellene
megközelíteni ezt a hármashalmon álló kettőskeresztet, amely a
közös és szép múltunkra emlékeztet. Legyen ez a majdani összefogás
jelképe, az a biztos alap, amelyre építve újra testvéri közösséget
alakíthatunk ki a felvidéki tótsággal. Mert a két testvérnép
összeugrasztása csak a Kárpát-medence kifosztását, elpusztítását
tervező és végző multináciknak meg a cinkosaiknak a tervét szolgálja.
Az osszd meg és uralkodj elvét alkalmazzák velünk szemben is.
Sajnos sikeresen - mert a népeket be lehet csapni, s nem mindig
tanulnak a történelemből.

Aki tót zászlót éget, az a multinácik érdekeit szolgálja s talán a
titkosszolgálatoktól kapott erre megbízást. Azért szerelték le a magyar
hadsereget a jelenlegi parlamenti pártok, hogy az ellenünk
behívandó tót és egyéb harckocsik semmiféle ellenállásba ne
ütközhessenek s végképp eltörölhessék a magyar államot. Ahhoz
azonban, hogy a két szomszédnép egymás ellen ugrasztható legyen,
"szükség" van néhány magyarverésre és szlovákzászló-égetésre.

A magyarországi parlamenti pártok vezetői ezt tudva ajándékozták el
és olvasztották be a magyar harckocsikat.

Mindezek után mi mást mondhatnánk, mint hogy a magyarok és tótok
ellen való ostoba dolog a szlovák zászló elégetése, amit lehetőleg el
kell kerülni.

Niederhauser Emil írt A mai szlovák állami címer bizánci gyökerei
címmel a szlovák zászló vélt kezdeteiről a KLIÓ történettudományi
szemléző folyóiratban.

A régész és művészettörténész szlovák szerző tanulmányát a 80 éves
Ján Dekannak, a régésznek ajánlja, akitől "megtanulta az eredetiség
és a sokoldalúság tiszteletét". Érdekes, hogy a hun eredetiség
tiszteletére nem tanította meg a mestere s ezt neki magának sem
sikerült kifejlesztenie magában.

Minr elmondja, a címer eredetéről a múlt század óta számos szlovák
történész (Kellner-Hostinský, Sasinek stb.) írt, ezért kevéssé kutatták
az előzményeket. A Niederhauser Emil úgy látja, hogy Bizáncban a VI-
VIII. század óta ismert alakok: a kettős kereszt a győzelem és később
a feltámadás jele volt, a hármas halom pedig a Golgotát jelképezi.

A magyaroknak nem volt érdekük a honfoglalás előtti előzmények
feltárása, mert náluk csak a XII. század óta ismert a címer, a
keresztes hadjáratok révén. A hun előzmények feltárását valóban
tiltotta a finnugrista szemellenző, ezek azonban ennek ellenére
léteztek és nincs ok a letagadásukra.


Varga Géza írástörténész