linkajánlólapszerkesztéskapcsolatlapfórum

lapok ábécében

régiók

bejelentkezés

lapstílus

apróhirdetés

autó

állat

család

egészség

étkezés

film

fórum

gazdaság

hírek

humor

időjárás

ingatlan

informatika

internet

könyv

közélet

kultúra

menetrend

munka

műsor

oktatás

pénzügyek

szabadidő

szállás

szolgáltatás

szótár

társkereső

térkép

tudomány

utazás

vásárlás

zene

Tatárlakai.táblák.linksite.hu
értelmezés jelek képek korabeli írás
környezet kutatók leírás olvasat
táblák kora   rokon lapok konkurrens lapok


INGYENES
HIRDETÉS

1. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

2. számú hely
értelmezés
Varga Géza: A tatárlakai táblák új értelmezése /tudós.virtus/
Záhonyi András a tatárlakai táblákról /tudós.virtus/
jelek
A szár szójele egy tatárlakai táblán /tudós.virtus/
Az atya szójele egy tatárlakai táblán /tudós.virtus/
képek
Tatárlakai táblák és csillagtérkép (Záhonyi András)
 
korabeli írás
7500 éves magyar nyelvű szöveg a szentgyörgyvölgyi tehénszobron /virtus.hu/
Egy bélyegző a késő neolitikus Cucuteni kultúrából /tudós.virtus/
Tordos-Vincsa írás /linksite.hu/
 
környezet
Vincsa-Tordos kultúra /wikipedia/
 
kutatók
Friedrich Klára /nemenyi.org/
Makkay János
Varga Géza
Záhonyi András /tudós.virtus/
leírás
Friedrich Klára: Tatárlaka titka /neményi.org/
Makkay János: A tartariai leletek
Marco Merlini: Milady Tărtăria and the riddle of dating Tărtăria tablets /prehistory.it/
R. Maria: A tatárlakai amulett I.
R. Maria: A tatárlakai amulett II.
R. Maria: A tatárlakai amulett III.
olvasat
A szár szójele egy tatárlakai táblán /tudós.virtus/
Az atya szójele egy tatárlakai táblán /tudós.virtus/
táblák kora
Götz László a tatárlakai táblák keltezéséről /ősi írások.lapunk.hu/
Melyik a korábbi írásemlék: a szentgyörgyvölgyi tehénszobor, vagy a tatárlakai tábla? /corpuscuit.us/
Záhonyi András: A tatárlakai korong 7000 éves? /magtudin.org/
 
rokon lapok
A honfoglalók könyvtárai /linksite.hu/
Avarok /linksite.hu/
Betű /linksite.hu/
Fazekas /linksite.hu/
Hunok /linksite.hu/
Írástudomány /linksite.hu/
Könyv apróhirdetés /linksite.hu/
Könyvkereső /linksite.hu/
Magyar hieroglif írás /linksite.hu/
Magyar őstörténet /linksite.hu/
Magyar ősvallás /linksite.hu/
Magyar régészet /linksite.hu/
Néprajz /linksite.hu/
Nyelvészet /linksite.hu/
Őrség /linksite.hu/
Régészet /linksite.hu/
Rovásreform /linksite.hu/
Sindümúzeum /linksite.hu/
Szent Korona /linksite.hu/
Szentgyörgyvölgyi tehénszobor /linksite.hu/ www.linksite.hu/lapok/szentgyorgyvolgyi.tehenszobor/index.php
Székely rovásírás /linksite.hu/
Tordos-Vincsa írás /linksite.hu/
Történelem /linksite.hu/
Tudomány /linksite.hu/
konkurrens lapok
Tatárlakai lelet /wikipedia/
 
a lap leírása:
A TATÁRLAKAI TÁBLÁK ÚJ ÉRTELMEZÉSE


A tatárlakai táblák sokáig az írástörténet egyik legtalányosabb emlékét jelentették. Záhonyi András új felismerése lehetőséget ad arra, hogy minden eddiginél jobb magyarázatot dolgozzunk ki rájuk.

1. ábra. A tatárlakai kerek tábla legfontosabb jele a körbe zárt kereszt, egy felülnézeti világmodell

2. ábra. A tatárlakai téglalap alakú (jelekkel teli) tábla

3. ábra. A tatárlakai kecskés tábla szintén az égboltra utal (az égigérő fa a Tejút egyik jelképe, a szembőlnézeti világmodellek fontos eleme); a hasonló, de későbbi szimmetrikus kompoziciók alapján nem tájképről, hanem jelentést hordozó ősvallási jelentőségű ábrázolásról van szó

4. ábra. A tatárlaki táblák fényképe


BEVEZETŐ

A tatárlaki táblák az őstörténet és az írástudomány nagy kérdését jelentik. Érthető az irántuk megnyilvánuló lankadatlan érdeklődés, hiszen az elolvasásuk betekintést nyújt egy kőkori világba, amelyről egyébként alig vannak ismereteink. A táblák jelentősége és az írás eredetével kapcsolatos elméleti kérdések tisztázatlansága miatt sok - alapvetően hibás - feloldási kísérlettel találkozhattunk. A tudományos igényű gondolkodás nehézségeivel bajlódó fantaszták ugyanolyan hiteltelen megfejtésekkel és magyarázatokkal rukkoltak elő, mint a nemzetközileg elismert szaktekintélyek.

E korábbi kísérletek azonban nem voltak teljesen feleslegesek. Kijelölték a lehetséges párhuzamokat (elsősorban a sumer képírás és a székely rovásírás rendszerét), az eredménytelenségükkel pedig új irányú kutatásokra ösztönöztek. A komolytalan "eredmények" sora után üdítő kivételt jelent Záhonyi András hipotézise. Ezt néhány részletében helyesbítenünk kell és ki kell egészítenünk, hogy a táblákkal kapcsolatos fontosabb kérdéseket megfogalmazhassuk és meg is válaszolhassuk

Első ízben a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben (Írástörténeti Kutatóintézet, 1993) foglalkoztunk a tatárlakai táblák jeleivel (5. ábra). E kötet feladata az volt, hogy bemutassa a székely rovásírás lehetséges párhuzamait és ezáltal segítse megoldani a székely írás eredetének kérdését. A kézirat írásakor ez a feladat volt napirenden s a megjelent kötet be is töltötte a szerepét, mert megváltoztatta az akadémikus tudomány álláspontját. Addig az ótürk írásból próbálták levezetni a székely írást; a kötet megjelenését követően azonban az akadémikus tudomány hazai képviselői sorra megváltoztatták korábbi álláspontjukat, beismerve, hogy nem tudják, milyen eredetű a székely rovásírás.

A tatárlakai táblák akkor nem sokat segítettek a válasz megadásában, mert jeleik többsége nem volt azonosítható székely írásjelekkel. A kötetbe mégis felkerült a tatárlakai jelsor, mert három tatárlakai jel pontosan azonosítható három székely jellel. Ehhez most a negyediket, az akkor figyelmen kívül hagyott körbe zárt keresztet, ötödikként pedig a kecskés táblán lévő faábrázolást (a székely "sz" szár jel párhuzamát) is hozzátehetjük. 1993-ban további két tatárlakai jelet székely jelekből alkotott ligatúraként felfoghatónak gondoltunk.

Azaz a tatárlakai jelkészlet 20-30 százaléka (5-9 jele) rokonítható székely jelekkel. Ez túl sok volt ahhoz, hogy elfeledkezzünk a tatárlakai táblák megemlítéséről; de túl kevés ahhoz, hogy a tatárlakai táblákat a székely írás közeli rokonságába soroljuk (ahhoz mintegy 20 jel formai és részben tartalmi azonossága lenne szükséges az újabb statisztikák alapján).

Ez volt a helyzet 15 évig, amikor egy újabb felismerés lehetőséget adott a táblák írástörténeti szerepének újraértelmezésére. A sumer írásjelek világában jártas Záhonyi András előadása a Magyarok Világszövetsége által 2008. augusztus 17-19. között rendezett "Magyarság és a Kelet" II. őstörténeti konferencia "Nyelv, írás művészetek" szekciójában hangzott el. Az előadás anyaga a konferenciával egyidejűleg kiadott kötetekben is megjelent.

Közreadott hipotéziséhez most néhány további gondolatot fűzünk a világmodellek és a székely írás előzményének e korban játszott szerepéről. Ki is egészítjük az általa tárgyalt tatárlakai jelek sorát, ő ugyanis a kerek táblán lévő körbe zárt kereszt alakú jelet - korábbi próbálkozásunkhoz hasonlóan - nem tárgyalta, a kecskés tábla faábrázolását pedig tévesen értelmezte (nem tekintette jelnek).

E kiegészítésekkel nem cáfoljuk, hanem - általa nem tárgyalt, vagy félreértett szempontokkal - alátámasztjuk Záhonyi András megfejtését. Egyúttal megkíséreljük a tatárlakai táblákat az őket megillető írástörténeti helyre helyezni és pontosabban értelmezni.

5. ábra. A tatárlakai, mezopotámiai, tordosi és székely jelek összehasonlító táblázata (Bronzkori magyar írásbeliség, 1993); a táblázatból hiányzik a körbe zárt kereszt alakú jel és a kecskés tábla égigérő fája (mindkettő azonosítható székely jelekkel)


ELŐZMÉNYEK

A kezdeti kísérletezők elsősorban a sumer képjelek, más esetekben a székely rovásjelek, vagy további írások segítségével próbáltak eredményt elérni.

A táblán lévő jelek sumer jelpárhuzamai olyannyira meggyőzőek és nagy számúak, hogy a szakirodalom számára megkerülhetetlenné, egyúttal azonban - az írás poligenezisének talaján álló szerzők számára - megoldhatatlan dilemmává is vált a tatárlakai-sumer írástörténeti kapcsolat. Vagy Mezopotámiából próbálták származtatni a tatárlakai táblák jeleit, vagy a Kárpát-medencéből származtatták a a sumer írást. Mindkét elképzelés nyilvánvaló zsákutca.

A megfejtők előtt tornyosuló nehézségeket jellemzi Záhonyi András, amikor megemlíti, hogy a mezopotámiai szakszótárakban egy-egy jelnek 10-50 értelmezése is van. Ez a gazdagság kétségbeejtően szerteágazó magyarázatokat tesz lehetővé, ha sumer nyelvű szöveget kívánunk elolvasni a táblákról. (Lásd erről A tatárlaki amulett I . A tatárlaki amulett II. és A tatárlaki amulett III. c. cikket!) Ez azonban csak a sumerre alapozott zsákutca nehézségeit jellemzi. Ez a megfejtési irány akkor sem adott volna jó eredményt, ha a sumer jeleknek kevesebb jelentése lett volna. Sőt, a tatárlakai táblák valódi jelentőségének felismeréséhez kifejezetten hozzá is járul a sumer jelek több jelentésű volta.

A korábbi nehézségek jó részét az írás eredetével kapcsolatos kérdések tisztázatlansága okozta. A szerzők ezért sem vették észre és használták fel a körbe zárt kereszt alakú jel (székely írás "f" betűje, a kínai írás "Föld" szójele) által kínált segítséget.

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy eközben zajlott egy kronológiai vita is, amelynek a pillanatnyi állása szerint ez a lelet nem 3-5 000, hanem 6-7 000 éves lehet.

A szerzőkben fel sem merült, hogy a tatárlaki táblák és a sumer írás egyaránt csupán az írástörténeti jéghegy egy-egy csúcsát jelenti. Az emberiség - a jelenlegi feltételezésekkel ellentétben - sokkal hamarabb volt képes az írásra és az olvasásra, mint azt eddig általában feltételezték. A klasszikus írásrendszerek között sincs az az áthatolhatatlan válaszfal, amelyet közéjük szoktak képzelni. A szójelek és a betűk párhuzamba állítását is lehetővé teszi az akrofónia (amellyel a szerzők többsége ősvallási tájékozottság híján nem tud mit kezdeni). Az általában hangoztatott írástörténeti kép hiányosságainak oka az írástörténészek gondolkodásra való képtelensége, a világmodellek olvasásában való járatlanságuk és a nagy kérdések megválaszolásától való általános rettegés. Ezért állítja azt Gelb, hogy írástudomány nincs is, mert az írásemlékek leírása és leltározása - a nagy kérdések kikerülése mellett - még nem tudomány.

Ugyanezen okok miatt nem figyeltem fel én sem a tábla legnagyobb, körbe zárt kereszt alakú jelére - amikor 1993-ban a tatárlaki tábla jeleit felsoroltam egy táblázatban.

Amiképpen Záhonyi András sem veszi figyelembe a tatárlakai táblák magyarázatakor az őket megelőző eurázsiai és kárpát-medencei írásemlékeket (a Jóma ligatúrá t, a Mas d' Azil-i jelek et, a Varga Csaba által közzétett barlangi feliratokat, vagy a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit), ezért mindjárt az előadása címében "A tatárlaki táblák: a Kárpát-medence legősibb írásos emlékei" találunk egy tévedést. Ez persze nem esik súlyosan a latba, mert valamilyen írástörténeti elsőség téves bejelentésével szinte havonta találkozunk s mert a most tárgyalt tanulmánynak ez csupán egy marginális megállapítása.

Amikor az előadóteremben találkoztunk és szóvá tettem e tévedését, megmutatván a tatárlaki leleteket megelőző korú szentgyörgyvölgyi tehénszobor fényképét (amelyről közvetlenül utána tartottam előadást), csak a fejét rázta. Azt tette hozzá, hogy ha nincs legalább három jel egymás után, akkor azt ő nem tekinti írásnak. Ez azonban egy átgondolatlan érvelés - hiszen mi nem szabhatjuk meg az elődöknek, hogy milyen írásemléket hagyjanak ránk. Nekünk kell felnőnünk a hátrahagyott írásemlékek elolvasásának feladatához. Azaz fel kell ismernünk az ősi írásemlékek ősvallási szerepét és egy jelentős részük világmodell jellegét. E kérdésekről 1993 óta éppen eleget írtunk már.

Záhonyi András felsorolja az elődök eredménytelen kísérleteit. Közülük kiemeli Baráth Tibor megfejtésének két elemét (a Rák és a Nap jegyének felismerését), amelyet elfogad és amely beleillik a saját feloldásába is. Hasonló magyarázattal állt elő Radu Dan Moisoiu is 2004-ben.

Az ehhez hasonló párhuzamok általában azt jelzik, hogy a kutatás jó irányban halad. Akkor tekinthetjük megfejtettnek a tatárlaki táblákat (és bármelyik másik írásemléket is), ha a megfejtők feloldásai egyre kevésbé fognak majd különbözni egymástól. S a fent említett szerzők megoldásai már közös irányba mutatnak.


AZ ŐSVALLÁS SZEREPE

A kőkori írásemlékeket és ezek szinte napjainkig kimutatható hatását nem lehet megérteni a kőkori ősvallás tételeinek és hozzá kapcsolódó jelhasználatnak a megismerése nélkül.

Az előidők embere még mindenestül a vallásban élt, számára minden cselekedet egyúttal vallási cselekedet is volt. Elmondják ezt a mítográfusok unos-untalan, de a korai és a nem szabványos írásemlékek megfejtésével bajlódók nem fordítanak elég figyelmet e jelzésekre.

Ezért nem tudatosult a tatárlaki táblák elemzésével foglalkozókban az, hogy a kerek tábla egy felülnézeti világmodell, a kecskés tábla pedig egy szembőlnézeti világmodell - azaz a táblák a kozmoszt, a teremtett és rendezett világot ábrázolhatják.

A mitológiában jártas kutató a kecskék között álló fát, amely az ősvallás számára ugyanúgy jelentést hordoz, mint a lineárisabb jelek, nem hagyta volna ki a magyarázatokból.

Mindezek segítették volna ama felismerés megszületésétt, hogy csillagtérképpel (a világ ábrázolásával) állunk szemben.


A MONOGENEZIS BIZONYÍTÉKA

A megfejtők szemmel láthatóan nem tudtak mit kezdeni a tatárlakai jelek sokirányú kapcsolataival. Úgy gondolták, hogy választaniuk kell: vagy a sumer írás alapján fejtik meg a táblákat, vagy a székely rovásírás jelei segítségével.

Záhonyi András is megkérdezi a táblák jeleiről szólván: "Rovásjeleink mellett miként bukkanhat fel ... az O mint moabi vagy szidoni (főníciai) rovásjel, esetleg mint a Nap egyiptomi képjele?"

Arról árulkodik ez a jellegzetes, másoknál is felbukkanó kérdés, hogy a szerzők az egyes írásokat csak egymástól független rendszerekként tudják elképzelni.

Ez aztán sajnálatos módon megakadályozza őket az írásemlékek helyes értékelésében.

A táblákon nyilvánvalóan nem sumer, székely, moabi és szidóni jeleket látunk, hanem csak ezek előképét. A táblákon nem több írásból összeszedett jelek kavalkádja látható, hanem egyetlen kőkori írás szervesen összetartozó jelei. Amiből az következik, hogy volt egy kőkori írás, amelyik hatott a később kialakuló antik írásrendszerekre.

Ha a tatárlakai táblákat az írások monogenezisének bizonyítékaként tárgyaljuk, akkor nincs min fennakadnunk.


A SUMER ZSÁKUTCA

Záhonyi András (és néhány elődje) a sumer jelkészlet segítségével alkotta meg a hipotézisét, de ez nem értékelhető úgy, mintha a táblák a sumer íráskörbe tartoznának. Csupán arról van szó, hogy a későbbi sumer írásjelek közé bekerültek a kőkori ősvallásnak a tatárlakai táblákon is megjelenő jelei.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen nyelven beszéltek a tatárlakai táblákat készítő elődök, akkor a választ nem kaphatjuk meg a sumer szótárak alapján (nem mondhatjuk azt, hogy sumerül beszéltek), hiszen a jelek nem adnak összefüggő szöveget, csak egy csillagtérképet. A különálló szójelek sokféle nyelven elolvashatók - ezek sumerségét még alá kellene támasztani. Az a tény, hogy a jelek többsége szerepel a sumer szótárakban, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tatárlakai jelek sumer jelek lennének, mert a csillagképek jelkészlete egész Eurázsiában ismert lehetett.

Ezt igazolja Radu Dan Moisoiu 2004-ben kiadott munkája, amelyik szintén asztrológiai színezetet ad az "amulett" jeleinek, párhuzamot vonva a tatárlakai jelek, a krétai lineáris A jelei és a harappai írás egyes jelei között is. Hozzátehetjük, hogy a körbe zárt kereszt miatt az asztrológusok ókori eredetű jelrendszerét is meg kell említeni, mert abban ez a jel máig "Föld" jelentésű. E miatt az elterjedtség miatt (amelyhez hozzá kell még adnunk pl. az Oriont ábrázoló a kínai "atya" jelet és a székely jeleket is) a tatárlakai táblák jeleit nem tekinthetjük sumer írásjeleknek, csak egy általánosan (nemzetközileg) ismert kőkori jelkészlet elemeinek.

Ugyanez következik Clyde Ahman Winters és Vámos-Tóth Bátor 1983-ban született magyarázatából is. Ők a jeleket egy proto-szaharai manding írás jeleivel azonosították. Semmi okunk arra, hogy e jelpárhuzamokat figyelmen kívül hagyva csak a sumert tekintsük mérvadónak, amikor a tatárlalaki táblák nyelvét és írását be akarjuk sorolni valamilyen rendszerbe. A sumerre alapozott megfejtéseket csak az magyarázza, hogy a középiskolai történelemkönyvekben még egy szó sincs sem a kőkor írásáról, sem a manding jelekről.

Semmi okunk sumer fémkutató expediciót képzelni a kőkori Erdélybe (amely emlékül hagyta volna ránk a táblákat) - évszázadokkal, vagy évezredekkel a sumerek kialakulása előtt.

Amint azt sem kell egyéb ok nélkül feltételeznünk, hogy a sumerek, vagy a sumer írás Erdélyből került volna Mezopotámiába.

Ezek a földhözragadt - a sumer szótárakat kizárólagos kiindulási alapnak tekintő - elképzelések nem eredményezhetnek helyes magyarázatot, csak képtelennél képtelenebb "olvasatokat".

A legkorábbi jelek (s ezek közé tartoztak a csillagképek jelei is) a Közel-Keleten alakultak ki az interglaciális idején. Az ősvallás jelképei voltak és az Éden területéről szétrajzó népekkel kerültek el a világ távoli tájaira. Ezért hasonlóak az Orionhoz fűződő mítoszok Eurázsia-szerte, sőt Amerikában is; de ez magyarázza meg azt is, hogy az Oriont ábrázoló jelképeknek miért "atya" a jelentése (lásd ezt alább!).

Az első klasszikus írásrendszerek megalkotói természetszerűleg használták fel a közismert jeleket, ha valamilyen gondolatot rögzíteni akartak. A kezdeti szó- szótagoló írásoknak sok szójelre volt szükségük s célszerűbb volt a már létező, közismert, kőkori eredetű ősvallási jelképek felhasználása, mint újak kitalálása.
Azt, hogy a legkorábbi írásrendszerek megteremtői így jártak el, a korai rendszerekben meglévő közös írásjelek alapján könnyű belátnunk.


AZ "atya" ÉS AZ ORION JELE

A tatárlakai táblák Orion csillagképet ábrázoló jele megfelelően illusztrálja a fentieket. Előfordul ez a jel a tatárlakai táblákon, meg a sumer írásban is (ahol nem csak az Orion csillagképet jelöli, hanem az "atya" szót is), valamint megtalálható a párhuzama a kínai "atya" szóban és a székely írás "ty" (atya) jelében is.

6/a. ábra. A székely rovásírás egyik "ty" (atya) jele Kájoni János nyomán

6/b. ábra. A kínai írás fu "atya" jele

A kőkori jelek használata olyan nagymértékű a korai írásrendszerekben, hogy talán helyesebb lenne, ha az esetükben nem is új írások megteremtéséről, hanem egy régi jelrendszer hasadásáról (több, némileg eltérő írásrendszerré válásáról) beszélnénk.

6/c. ábra. A klasszikus ciprusi szótagírás "a" betűje és a székely írás egyik "ty" betűje az Orion csillagképre rajzolva

Az atya szójele azért hasonló a fél világon és azért ábrázolja az Orion csillagképet, mert a kőkori ősvallás szerint az Orion csillagkép az atyaisten égi mása. A csillagokból rajzolt égi kép szerint az Orion és két fia (a Gemini) a Tejúton a Sarkcsillag felé menekülő (a Cassiopeia, Auriga és Perzeusz alkotta) csillagszarvast üldözik. Ez a kép köszön vissza a lapp, a magyar, de a közép-amerikai indián mítoszokban is.

6/d. Az Orion csillagkép a fegyvereit emelő ősatyát ábrázolja

6/e. A tatárlakai Orion jelkép a téglalap alakú tábláról; a sumer írásban az alsó (homokóra alakú) jelrészlet (az Orion "teste") felel meg az Orion csillagkép jelének és egyúttal az "atya" szójelének; ugyanezt a (homokóra alakú) részletet a lineáris írásokban egy X helyettesíti


A KÖRBE ZÁRT KERESZT ALAKÚ VILÁGMODELL

A kör alakú agyagtábla a közepére rajzolt nagyméretű kereszttel együtt egy világmodell - amellyel Záhonyi András ugyanúgy nem foglalkozik, mint ahogyan én sem foglalkoztam vele 1993-ban. Ez a körbe zárt kereszt ugyanis - nagyságát, kialakítását és írástörténeti kapcsolódásait tekintve - annyira eltér a többi jeltől, hogy könnyű figyelmen kívül hagyni és nehéz a többi közé illeszteni. Ez a jel keretbe foglalja a többit, ezért némi joggal mondható, hogy a fától nem láttuk az erdőt. Ez a figyelmen kívül hagyott nagy jel világábrázolásnak mutatja a kerek táblát.

Ettől függetlenül Záhonyi András - helyesen - azt állítja a tatárlaki táblákról, hogy "felirataik az ősi világszemléletet tolmácsolják". Ehhez a két kézenfekvően kínálkozó segítséget - a székely írás "f" (Föld) jelének tanúságát és e sorok írójának világmodellekkel kapcsolatos megállapításait - nem vette igénybe, vagy ezekre nem hivatkozik.

Az egyik segítség a kerek táblán lévő körbe zárt kereszt alakú alapjel lehetett volna, amelybe - mint keretbe - bele van illesztve az összes többi jel. E jel a világ legkorábbi, legszélesebb körben ismert jele, amelynek megfelelőit mintegy 50 000 éve használja az emberiség. E hallatlan régisége miatt található meg több jelrendszerben: az asztrológusok jelei között és a kínai írásban "Föld" jelentéssel, az egyiptomi hieroglifák között a "település" jeleként, a székely írásban pedig az "f" (Föld) jeleként. Az indiánok és a tibetiek homokszórással készített mandalái (világmodelljei) is a körbe zárt keresztre épülnek. Mindegyik változat a világ, vagy a világ közepének jele és a közel-keleti Éden (az egykori közös őshaza) jelszerűvé vált térképe.

Azaz már a táblákra vetett első pillantás és a tapasztalható ősvallási gyakorlat alapján is nyilvánvaló, hogy világmodellről van szó. E megállapítás segíthette volna a táblák megértését, azonban önmagában nem oldotta volna meg a tatárlakai táblák kérdését. Ugyanis - velem együtt - mindenki a további jelekre koncentrált, amelyek megfejtése korántsem ilyen egyszerű. Utólag azonban kijelenthetjük, hogy a figyelmen kívül hagyott körbe zárt kereszt (világmodell) léte megnyugtatóan alátámasztja Záhonyi András magyarázatának lényegét.

Azt persze a további hasonló leletek értelmezésének megkönnyítése érdekében jó lenne általánosan elfogadni és megérteni, hogy a kőkori írástudók jellemzően nem számlákat, vagy árukísérő jegyeket írtak az írásjeleikkel, hanem ősvallási jelentőségű világmodelleket. A világmodellek olvasása pedig más követelményt támaszt a megfejtővel szemben, mint mondjuk egy novella, vagy egy levél - s ezt a kőkori olvasásmódot el kell sajátítania annak, aki hasonló terepen eredményt akar elérni.

Záhonyi András a jelek szerint ettől függetlenül is jól oldotta meg ezt a feladatot s felismert egy sajátos világmodellt.

Igaza van akkor, amikor más világmodellekre (például egy pontosan meg nem nevezett karanovói pecsétnyomóra) hivatkozva azt írja, hogy a jeleik csillagképek ábráiként is értelmezhetőek. Hasonló emlékeket (például egy karanovói pecsétnyomó t) elemezve, ismételten megemlítettük, hogy ezeken égitestek (a Nap és a Tejút) jelképeit láthatjuk - amelyek megfeleltethetők székely rovásjeleknek is.


A SZÁR ÉS A TEJÚT JELE

Záhonyi András az első két táblát tekinti írást (csillagképek rajzát) hordozónak, a harmadikról megállapítja, hogy azok nem tartalmaznak írásjeleket. Ez azonban nem igaz.

Az, hogy mit tekintünk írásjelnek, nem lehet függvénye annak, hogy szerepel-e egyik, vagy másik általunk ismert antik írásrendszer jelei között. Vannak preírások is, amelyeknek szintén vannak jelentést hordozó jelei.

A szimmetrikus kompozíció az égig érő fát ábrázolja két kecske között. Ez egy elterjedt ábrázolási konvenció, amelynek szimmetriatengelyét eleink az égigérő fával és a Tejúttal azonosították - azaz itt is egy égi jelenség jeléről van szó.


A SZÉKELY ÍRÁS SZEREPE

Záhonyi András eljutott egy olyan magyarázathoz, amely támogatja a világmodellekről és a székely írás kőkori eredetéről kifejtett álláspontunkat. Igaz, hogy ezt maga Záhonyi András nem ismerte fel, mert a székely írás szerepéről és az írás kialakulásáról alkotott elképzelései konzervatívak.

Emlékeztet Badiny Jós Ferenc megjegyzésére, miszerint "ha rovásjeleket azonosítunk a korongon, akkor azt nem lehet sumer képírásos (piktografikus) feliratnak tekinteni".

Ez - első pillantásra - jogosnak tűnő szempont, amely 1993-ban engem is visszariasztott a székely "f" betű jól látható megfelelőjének azonosításától.

Azonban az eltelt másfél évtized arra is megtanított, hogy az írás keletkezéséről és az írásrendszerek (különösen a székely írás) rokonságáról és eredetéről alkotott kép tisztázatlansága megakadályozza a tatárlakai táblák megfelelő értékelését is. Nem a prekoncepcióinkat (a finnugrista kórus hamis vádjaiból következő önkorlátozásunkat) kell belelátni a táblába, hanem a létező írásemlékek alapján kell felállítani a tételünket. Ha a táblán ott van a székely írás "f" (Föld) jelének megfelelője, akkor azt nem szabad kihagyni a magyarázatokból.

Nincs ugyanis olyan szabály, amely kizárná a sumer és a székely jelek előképeinek együttes alkalmazását egy jóval korábbi írásemléken. A tatárlakai írásemléket sem sumer, sem székely írásemlékként nem könyvelhetjük el, de megtalálhatjuk rajta mind a sumer, mind a székely jelek előképét. A tatárlakai táblát készítő nép olyan szójelkészlettel rendelkezett, amely több későbbi írásrendszer őse is volt.

Ezért Badinyi Jós Ferenc fenti megközelítését tévesnek kell tartanunk. Nincs okunk arra, hogy a tatárlaki táblák írását csak egyetlen írással (vagy a sumer írással, vagy a székely írással) azonosítsuk. Az írásrendszerek poligenezisének feltételezésén alapuló elképzelések szükségképpen csődöt mondanak a tatárlakai táblák esetében.

Záhonyi András is megkérdezi a tanulmányában: - Vajon miért csak néhány jelet sikerült rovásjelként értelmezni, s nem az összeset?

Nos, erre azt válaszolhatjuk, hogy azért nem használták több székely jel előképét, mert ennyi is elegendő volt a mondanivalójuk kifejtéséhez.

A székely "f" (Föld) rovásjel előzménye a tatárlaki korong készítésekor Eurázsiában és Amerikában általánosan elterjedt volt. Feltehetően ugyanez volt a helyzet a csillagképek jeleivel is - hiszen a csillagképeket az egész világon hasonlóképpen látták. Ha kőkori eleink egy csillagképekből álló világmodellt akartak ábrázolni, akkor kézenfekvően használták az ismert jeleket: a körbe zárt kereszt alakú "Föld" jelet és csillagképek rajzát is.

Azaz eleink a csillagképrajzokat minden finnugrista óvatoskodás mellőzésével egyesítették a körbe zárt kereszttel. Ezt joggal tették, hiszen az agyag mindent elbírt s akkor még a kultúrpolitika sem korlátozta a székely írásjelek használatát (mint történt ez az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás on).

A sumer írásban azért szerepelnek ugyanezek a jelek, mert az antik írásrendszerek monogenezis útján keletkeztek, s a közös ősforrásból (az ősvallás jelkincséből) egyaránt merített minden kultúrnép, amikor az írását megalkotta.

A tatárlakai táblák és Záhonyi András cikke további példát is szolgáltat annak belátásához, hogy a tatárlakai, a sumer és a székely jelek egyetlen közös forrásra, az általánosan elterjedt ősvallási jelkészletre mennek vissza. Igaz, hogy a szerző e felismerésének a jelentőségét sem ismerte fel. Megemlíti ugyan, hogy táblákon látható homokóra alakú jel a sumer írásban az Orion csillagképet is, meg az "atya" szót is jelölte; azt azonban nem ismerte fel, hogy ez egyúttal a székely "ty" betű előképe is.

A székely "ty" betű ugyanis a Nimród ősapánkat ábrázoló Orion csillagkép rajza. Az ezzel kapcsolatos felismeréseinket több alkalommal is kifejtettük már:
- A Nimród tamga, Ómagyar Kultúra, 1989/1/14.
- Bronzkori magyar írásbeliség, 1993/126 (15. ábra).
- A székely rovásírás eredete, 1998/46 (23. ábra).
- A magyarság jelképei, 1999/111.

Záhonyi András fenti közlése a homokóra alakú tatárlakai és sumer jelek összefüggésről akkor is a székely "ty" betű és a székely írás (kőkori ősvallási jelkészletből való) eredetéről alkotott hipotézisünk megerősítése, ha ezt ő maga nem ismerte fel.


ZÁHONYI ANDRÁS ÁLLÁSPONTJA

A szerző szerint a korong alakú táblán az égi egyenlítő állomásait tüntették fel, a csillagképek rajzai és egyúttal sumer csillagképek nevei szerepelnek rajta. A korong rajzolatában az Ikrektől a Nyilasig egymás után következő csillagképek láthatók.

Ezeket a fenti csillagképeket a Kr. e. 5000 körüli időszakban a tavaszi napéjegyenlőség idején láthatták egyszerre az égbolton.

A korong jeleit sumer képjelként értelmezve a Nyilas, a Kos és - az Oroszlán alatt húzódó - Hidra nevét sikerült elolvasnia.

A téglalap alakú táblán szintén csillagtérképet azonosított. Ez a tábla a Kos és az Ikrek (Orion) közötti területet ábrázolja.


A TÁBLÁK NYELVI ÉS ÍRÁSTÖRTÉNETI KÖRNYEZETE

Joggal merül fel a kérdés, hogy kik készítették ezeket a táblákat és milyen volt a világuk a táblák készítésekor. Természetes, hogy nem tudunk ezekre a kérdésekre kimerítő választ adni; amint az is természetes, hogy meg kell próbálnunk összefoglalni azt a keveset, amit elmondhatunk.

A táblák beleillenek abba az írástörténeti képbe, amit eddig is ismertünk erről a korról. Az írásemlékek ekkor jórészt szójelekkel íródtak és az ősvallás témáit rögzítették. A táblák is a világot ábrázolják, ahogyan ez ebben a korban szinte kötelező minden esetben. Az íráshordozó agyag, az írástechnológia ennek megfelelően az agyagba rajzolás. Azaz nem ékírásról és nem rovásírásról van szó. A jelformák egy része fejlett írásbeliségről árulkodó lineáris jelegű jel (például a körbe zárt kereszt). A jelek többsége a képszerűségét valamelyest megőrző lineáris jel. S néhány további jel kifejezetten képszerű (a kecskés táblán). Ez a grafikai kevertség jellemző az ősvallási jelhasználatra.

A jelek abból az általánosan ismert ősvallási jelkészletből származnak, amely az interglaciális idején alakulhatott ki az Éden (a Közel-Kelet) területén. Ezt az is valószínűsíti, hogy a körbe zárt kereszt az Éden térképe. Ezt a jelkészletet az Édenből mintegy 40 000 évvel ezelőtt szétrajzó népcsoportok magukkal vitték Eurázsia és Amerika tájaira, de megmaradt a Közel-keleten is (így került a sumer jelek közé).

A táblákról pillanatnyilag nem tudjuk eldönteni, hogy milyen nyelvű nép készítette őket. Ehhez a nyelvet kellene azonosítanunk, de ez pillanatnyilag nem sikerülhet.

A jelek sumer és székely párhuzamokkal rendelkeznek, de - a jelenlegi ismereteink szerint - nem összefüggő, hosszú szöveget alkotnak, hanem egy térképet. S amiképpen a modern szintvonalas térképek szintvonalait és egyéb térképi szimbólumait sem tudjuk összefüggő szövegként elolvasni, majdnem olyan lehetetlen a tatárlakai táblák jeleit is folyamatos, hosszú szövegként visszaadni.

Arra azonban elvileg számíthatunk, hogy az egyes jelek olvasatát valamikor meg tudjuk majd állapítani, vagy meg tudjuk becsülni. Erre az ad reményt, hogy az egyes csillagképeknek lehetett saját neve a táblák készítésekor (például az Orion csillagkép neve lehetett az ada, atta, atya szóhoz hasonló, hiszen ezt használták a sumerek is, meg a magyarok is). Némi joggal várhatjuk el, hogy a tábla jelei nem csak térképként szolgáltak, hanem a csillagkép-neveket is rögzítették s - további leletek segítségével - ezeket valamikor talán hangzósíthatjuk is.

Erre azonban nagyon kevés az esélyünk.

Egyrészt azért, mert ebből a korból kevés emlék maradhatott ránk, ilyenek felbukkanása nem várható minden nap. Másrészt azért, mert a szójelek eleve nem sokat árulnak el a szó hangalakjáról. Csak a körülmények szerencsés összejátszása esetén lehetünk többé-kevésbé bizonyosak a szótövekben. A szavak pontos hangalakjáról (ragozásáról, képzéséről) azonban ennél is nehezebb lesz képet alkotnunk.

Nem értünk egyet Záhonyi Andrással, aki sumer csillagkép-neveket lát a táblákon. Nyilván azon az alapon feltételezi ezt, hogy a sumer jelkészletben szerepelnek az általa tárgyalt jelek. A sumer jelkészlet alapján meg lehet érteni a táblák tartalmát (csillagtérkép voltát), de nem lehet azonosítani a táblát készítő nép nyelvét.

E jelek azonban nemzetköziek voltak, csak ezek párhuzamait Záhonyi András nem tárta fel, nem értette meg. Ráadásul figyelmen kívül hagyott néhány táblán szereplő jelet is (a körbe zárt keresztet és a faábrázolást), valamint a jelek székely és egyéb vonatkozásait. A sumer nyelv feltételezésére semmi oka nem volt azon kívül, hogy az írást - a "tudomány" eddigi (semmivel nem bizonyított) álláspontja szerint - a sumerek találták fel.

A Záhonyi András által nem vizsgált tények tovább árnyalják ezt a képet.

A táblán olyan jelek is szerepelnek, amelyek a székely írásban is megtalálhatók, vagy székely jelekkel rokoníthatók. Ezek segítségével ugyanúgy megérthető (valamilyen fokon) a táblák mondanivalója, mint a sumer jelekkel. Az "f" (Föld) és "sz" (szár) jel alapján nyilvánvaló, hogy világmodellekről van szó; a "ty" rovásjellel rokon Orion-ábrázolás alapján pedig a csillagképek szerepeltetésére, csillagtérképre is gondolhattunk volna. A sumer jelek kétségtelenül többet árulnak el a táblák csillagtérkép voltáról, de semmivel sem árulnak el többet a táblák nyelvéről. A csillagképek jelei ugyanis - mint azt az "atya" jel esetében láttuk - más írásrendszerekben is megtalálhatóak, csak az bizonyos felőlük, hogy az egész akkori "művelt világ" ismerte őket. Ez önmagában nem lenne kizáró ok, azonban semmi sem utal arra, hogy a sumerek valaha is a Kárpát-medencében éltek volna (míg a magyarok kárpát-medencei jelenlétét pl. a genetikusok Eu-19 haplotípusra alapozott elméletei valószínűsítik). Azaz táblákról pusztán a jelenleg rendelkezésre álló írástani ismeretek alapján nem lehet sem a sumer, sem más nyelvet azonosítani.

A környezet jelei és írásemlékei azonban további segítséget nyújtanak. Ezek közül elsősorban a 7500 éves (tehát a tatárlakai tábláknál öregebb) szentgyörgyvölgyi tehénszobor szójelei a legfontosabbak, mert ezek összefüggő és zárt rendszert alkotnak, amelyből - a jelenlegi ismereteink alapján - csak a magyar nyelvre lehet következtetni.

További segítséget jelent a nyelv meghatározásakor a genetikusok (fentebb említett elmélete, amelyet az Eu-19 haplotípusra alapoztak s amely szerint a jelenlegi magyar lakosság zöme nagyjából 40 000 évvel ezelőtt vándorolt be a Kárpát-medencébe. Hasonló alátámasztást jelent Mario Alinei etruszkológus álláspontja is, aki szerint az etruszkok a magyarok legközelebbi rokonais, akim a Kárpát-medencéből vándoroltak Itáliába.

nem akarjuk ezek alapján azt állítani, hogíy a tatárlakai táblákat a magyar nép alkotta volna meg. Csupán azokat a körülményeket soroltuk fel, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a táblák leírásakor. Könnyű lenne azt feltételezni, hogy a táblákat a sumerek, az etruszkok és a magyarok közös ősét jelentő nép alkotta meg, de ez csak a kérdés megkerülése lenne.

Összefoglalásképpen megismételjük, hogy semmi okunk sincs azt feltételezni, hogy a sumerek valaha is itt éltek a Kárpát-medencében; a táblák pedig túl keveset árulnak el ahhoz a nyelvről, hogy a táblát készítő nép nyelvét meghatározzuk.

***

Japán hozzászólását beemeljük a cikkbe is:

A tatárlakai felirat igen érdekes téma. Nem is tudtam, hogy Harmatta is foglalkozott vele. Ami a kinai iras "atya" 父 jelet illeti, utánanéztem, hogy a japánok illetve a kínaiak mit írnak róla. Jamada Kacumi: Kandzsi no gogen című könyvében - amiben a régi kínai szótarakban található etimológiákat is felhasználja - a következőt írja:

A fu 父 eredetileg a jobb kézben tartott kőbaltát ábrázolja, és "atya" értelemben való használata csak irásjegy-kölcsönzés eredménye. A legkorábbi feliratokon még különbözik a ma használatos formától 父。

Toodoo Akijaszu: Kandzsigen című könyvében szintén ezt írja, de kiegészíti azzal, hogy a "felnőtt férfi" jelentésű ókínai pag/pak szót kezdetben a "férfi " jelentésű 夫 írásjegy kölcsönzésével jelölték, majd később a "jobb kézben tartott kőbalta" írásjeggyel kezdték jelölni. Végül a 父 t atya, a 夫 t férj, férfi jelentésben kezdték használni.

***
Megjegyzés a megjegyzéshez

A jobb kézben tartott kőbalta értelmezés modern-e, vagy régi? S ha régi, lehetséges-e, hogy a kőkorban volt egy még régebbi is?

Ugyanis az Orion tisztelete a kőkorban lehetett divatban. Amikor ezt elfelejtették (mert egy idő után ez természetes lehet), akkor a használatban lévő jeleknek megszülethetett egy népies, vagy "tudós" magyarázata, amely jellemzően az addigra esetleg felismerhetetlenné vált jelformából indult ki. Lehet, hogy ilyen utólagos magyarázat a jobb kézben tartott kőbalta is?

Aztán van egy másik lehetséges magyarázat is.

Az Orion kezébe mindig beleképzeltek valamilyen fegyvert - hiszen ő egy vadász és a szarvast űzi fenn az égen. A sumereknél meg az Orionnak megfelelő Ninurta az idegen népek ellen vívott harcok hőse. Lehetséges, hogy a "jobb kézben lévő kőbalta" jele is az Orion csillagkép egyfajta ábrázolása?

Én korántsem tartom lehetetlennek ezt a feloldást. S később éppen azért lett a "jobb kézben tartott kőbalta" jelből az "atya" jele, mert az Orion nem csak vadász, vagy harcos, hanem atya is volt.

Azaz ugyanaz az ősvallási képzet több oldalát is megmutathatja az írásrendszerekben. Talán erről van szó a most tárgyalt kínai jelek esetében is.

Érdemes itt megszívlelni a sumer ada "atya", a magyar "apa, atya" és a kínai fu "atya" hangalakjának összefüggéseit is. Első pillanatban ugyanis azt gondolnánk, hogy a kínai fu e körben kakukktojás és semmi köze a többihez. Azonban az apa hangképből a kezdőhang lekopása és a gyakori p-f hangváltozás után előállhat a kínai fu hangalak. Ez a lehetőség is a tatárlakai, a székely és a kínai jel azonosítása mellett szól.

***

AZ ATYA SZÓJELE EGY TATÁRLAKAI TÁBLÁN

Közel két évtized után vettem a kezembe újra a tatárlakai táblák feliratait s az eltelt időben szerzett ismeretek hozzásegítettek két szójel hangzósításához.

1. ábra. Az Orion csillagkép és az "atya" szójele az egyik tatárlakai tábláról; a képjel egy embert ábrázol; az emberalak alsó - homokórára emlékeztető része feleltehtető meg az antik írások jeleinek (a Nimród tamga jelcsoportnak)

2. ábra. A klasszikus ciprusi szótagírás "a" (vö. hurrita atta "atya"!) és a székely írás "ty" betűje az Orion csillagképre rajzolva; az atya szójeléből az akrofónia során vagy "a", vagy "ty" betű keletkezhet


ELŐZMÉNYEK

Az 1993-ban megjelent "Bronzkori magyar írásbeliség" c. kötetünk 147. oldalán közöltünk egy táblázatot, amelyben a tatárlakai jeleket mezopotámiai, tordosi és székely jelekkel hasonlítottuk össze. Megtették ezt korábban mások is, s mi nem sokat tudtunk ehhez hozzátenni. 1993-ban azonban ez volt a feladat: össze kellett szedni azokat az adatokat, amelyekre később az eredetelméleteket építhettük. Olvasattal nem próbálkoztunk, mert nem akartuk szaporítani a mosolyt fakasztó olvasatok számát.

Az addigi olvasatok ugyanis egytől egyig hibásak voltak. Ennek az volt az oka, hogy a megfejtők valamilyen ismert (sumer, magyar stb.) nyelvű folyamatos szöveget próbáltak meg kiolvasni a táblák jeleiből - pedig a táblákra egykor csillagtérképeket rajzoltak, amely nem olvasható el folyamatos szövegként. Miután ez Záhonyi Andrásnak is köszönhetően megnyugtató módon tisztázódott, lehetőség nyílt egy-egy jel hangalakjának a megtalálására is.


AZ ATYA SZÓJEL

E szójelek közül elsőként az atya elolvasására nyílt mód. Ez a jel (pontosabban jelcsoport, amelyet én neveztem el Nimród tamgának) ugyanis közel negyven éve foglalkoztatta a képzeletemet.

Amikor ugyanis az 1970-es évek elején a székely rovásírás jeleinek párhuzamait térképeztem fel a világ írásrendszereiben, minduntalan a szemebe ötlöttek a székely "ty" betűk megfelelői. Annyira gazdag és annyira széles körben elterjedt jelcsoportról van szó, hogy nem feledkezhettem meg az összefüggések magyarázatának kereséséről. Éveken át tartó lankadatlan töprengések vezettel el az eredményhez.

Az ezzel kapcsolatos kutatásaimról időközben többször is beszámoltam:

- A Nimród tamga, Ómagyar Kultúra, 1989/1/14.
- Bronzkori magyar írásbeliség, 1993/126 (15. ábra).
- A székely rovásírás eredete, 1998/46 (23. ábra).
- A magyarság jelképei, 1999/111.

A kép lassan állt össze, de egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy egy ősvallási jelentőségű jelképpel és annak írásjellé változott utódaival akadtam össze. A felismerések sorozata a következő elemkre épült.

- A kínai fu "atya" jel alapján sikerült tisztázni, hogy a székely "ty" betű az atya szójeléből alakult ki az akrofónia során.
- A magyar krónikák az ősapánkat Nimródnak nevezték.
- Nimródot az akadémikus "tudomány" képviselői (például Komoróczy Géza) a sumer Tukulti Ninurta uralkodóval azonosították. Az azonban nyilvánvaló volt a számomra, hogy Nimród nem a sumer uralkodóval, hanem Ninurta istennel vetendő össze.
- Elszórt megjegyzésekből az is kiderült, hogy a sumerek Ninurtát az Orion csillagképpel azonosították.
- Jankovics Marcell lapp mítoszok alapján az égi csodaszarvas-jelenetet magyarázta meg, s e jelenetben Nimródnak (az atyának) az Orion csillagkép felelt meg; a fiainak, Hunornak és Magornak pedig a Gemini (Ikrek) csillagkép.
- Nimródot az Ószövetség nagy vadásznak nevezi, miként a közép-amerikai indiánok is nagy vadásznak tekintik az Oriont.

Bezárult tehát a kör, teljessé vált az érvek bizonyító láncolata. Egy világszerte ismert mítoszról és egy égre írt jelenetről van szó, amely a legszorosabban kötődik a magyarság származásáról akotott ősvallási elképzelésekhez.

Az Orion csillagkép jele szerepel a tatárlakai táblákon is. Ennek sumer megfelelője - amint ez várható is volt - nem csak az Orion csillagkép jeleként szolgált, hanem "atya" jelentésű is volt. Ezen ismeretek birtokában már könnyű volt számba venni a lehetséges írásjelpárhuzamokat és a jelölt hangalakokat.

A sumerben az "atya" jelentésű szójel hangalakja ada; a hurritában az atta szó jelentette az atyát; a magyarban atya, vagy apa szavakat használunk; a kínai "atya" szójel hangalakja pedig fu. Hamar tisztázódott, hogy a kakaukktojásnak tűnő kínai fu is visszavezethető egy közös alakra, amelynek hangalakja az ada, atta, atya, apa szavakból sejthető. Ebből a tatárlakai táblán lévő jel hangalakja is nyilvánvaló: ada/ata alakú volt.

Jogunk van-e ezt a következtetésláncot olvasásnak tekinteni? Úgy gondoljuk, hogy igen. Mert a jeleket akkor tudjuk elolvasni, ha ismerjük a hozzájuk tartozó hangalakot is. Ezt pedig a rokon írásrendszerek megőrízték a számunkra.

Azaz elolvastuk az első tatárlakai szójelet.


MÓDSZER

Egyúttal sikerült megtalálni azt a módszert is, amely egyszer majd elvezethet a tatárlakai táblák megnyugtató olvasatához is.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy hasonló úton több jel hangalakja is tisztázható. A módszerben az a felismerés számít újnak, hogy a távolinak látszó írásrendszereket ősi genetikus (rokonsági, származási) kapcsolat köti össze. S a neolitikum még az az időszak lehetett, amikor ez a kapcsolat eleven volt.

Az olvasathoz "csupán" arra van szükség, hogy az antik írások jelei között megkeressük a tatárlakai jelek párhuzamait és tisztázzuk ezek egykori közös hangalakját. Azt feltételezzük ugyanis, hogy a tatárlakai táblákon és a környező neolitikus kutúrákban (a Tordos-Vincsa kultúrában) olyan írást és nyelvet használtak, amely rokona a sumernek és a magyarnak. Az eddigi írástörténeti és nyelvi párhuzamok ugyanis erre engednek következtetni.

A közös hangalakról feltételezhető, hogy nagyjából az egész neolitikus Eurázsiában, de legalább a középső területeken általánosan ismert volt. A jelek szerint a csillagászati és jelkészletbeli tudással együtt a hozzájuk tartozó elnevezésrendszer is elterjedt lehetett; azaz ugyanahhoz a csillagászati vonatkozású jelhez ugyanazt a hangalakot használták Eurázsia központi területein és a Közel-Keleten. Ezért a tatárlakai táblák szójelei által rögzített egykori hangalakok az antik írások segítségével elvileg kihámozhatók.

Nem reménytelen ez a kutatás, mert olyan szűz területen indulhat el a kutató, amely sok sikerrel kecsegtet.

Igaz ugyan, hogy az atya szójele a legfontosabb lehetett e jelek közül, amelynek ezért az elterjedtsége is nagyobb lehetett, meg a fennmaradására is nagyobb lehetőség volt - mégis joggal számítunk a kisebb jelentőségű jelek elolvashatóságára is.

***

A SZÁR SZÓJELE EGY TATÁRLAKAI TÁBLÁN

A tatárlakai tábláknak eddig is túl sok megfejtése volt, ezek azonban nem vezethettek eredményre. Újabb felismerések kellettek ahhoz, hogy az olvasat terén előbbre lehessen lépni.

1. ábra. A tatárlakai kecskés tábla közepén az égigérő fa képszerű, de egyúttal a szár szójeleként is használt grafikai változata látható

A tatárlakai táblák korábbi olvasatai arra az elhibázott előfeltevésre épültek, hogy a táblákra folyamatos szöveget írtak valamilyen (pl. sumer, vagy magyar) nyelven. A "megfejtők" - legyenek autodidakták, vagy professzorok - épületesnél épületesebb olvasatokat produkáltak és tettek közé jobb sorsra érdemes fehér papírlapokon. Tanulmányaikkal és elképesztő olvasataikkal a nagyérdemű közönség fejcsóválását és hümmgetését vívták ki.

Ma már tudjuk, hogy az erre az előfeltevésre épülő "olvasatok" szükségképpen vezettek kudarcra, mert a táblákon csillagtérképeket, vagy az égbolt valamiféle ábrázolásait találjuk. Azok tehát nem adhattak folyamatosan olvasható szöveget. A kőkori népek nagy érdeklődéssel fordultak a csillagos égbolt felé s ennek megfelelően a csillagászati ismereteik is meglepően fejlettek voltak. Ezt már régen tudjuk, s a tatárlakai táblák e képbe beleillenek. Ha a kőkori népek szükségét érezték annak, hogy Stonehenge méretű csillagvizsgálókat hozzanak létre, akkor kis agyagtáblákon is megörökíthették a megfigyeléseik eredményét.

Ezeket az eredményeket természetesen az ősvallás színes üvegén keresztül látták és láttatták a kőkori értelmiségiek. Isteneiket és azok cselekedeteit, a saját múltjukat és jövőjüket ismerték fel az égen. Nem volt ez másképpen a későbbi korokban sem. A mai kor embere sem felejtette még el teljesen a kökori eredetű csillaghitet, ezért készítenek napjainkban is horoszkópokat.

E folyamatos, az elődök tapasztalataira épülő csillagismeretnek köszönhető, hogy valamelyest ma is megérthetjük az 1. ábrán látható szimmetrikus kompozíció jelentését. Mai tudásunk egy része a kőkori tudásra alapozódik, s ezt felhasználva legalább részben kibonthatjuk a tatárlakai táblák jeleinek hangalakját is.

A most vizsgálandó tatárlakai táblán a Tejút egyfajta ábrázolását látjuk - azaz a tábla beleillik a másik kettővel alkotott csoportba, mert azokról újabban a kutatók (például Záhonyi András) azt derítették ki, hogy csillagtérképeket látunk rajtuk.

Ezzel a harmadik táblával azonban nem boldogult Záhonyi András, mert bár ez is a z égboltra utal, a képszerű jelekkel nem tudott mit kezdeni.

Pedig az írástörténészek rendszerint elmondják, hogy a képjelek az írástörténet kezdetén (s Tatárlaka az írástörténet kezdeti korszakához tartozik) rendszerint használatban voltak. Hozzátehetjük: ma is használatban vannak, mert nincs olyan szabály, hogy egy írásjel nem lehet egyúttal kép is. Azoknak a kutatóknak, akik kőkori írásemlékeket próbálnak elolvasni, figyelembe kellene venniük ezt a körülményt.

A magyar kutatók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a székely írás jeleinek előzményei segíthetnek e neolitikus képjelek megértésében - mert a székely jelek egy kőkori ősvallási jelrendszer leszármazottai. A felhasználhatóságuk kézenfekvő, hiszen a táblák is, meg a székely írás is a kőkori ősvallás terméke.

A táblán két kecske látható, közöttük egy fával. A kecskékkel egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Lehetséges, hogy ezek is megfelelnek valamilyen csillagképeknek; de az is lehet, hogy csupán az égigérő fa mítikus környezetét illusztrálják.

Bizonyosan csak annyit mondhatunk el róluk, hogy a későbbi életfa- és világfa-ábrázolások is hasonlóan szimmetrikusak és jellemzően két állat fogja őket közre. Az eget és a Földet összekötő út az ősvallás legfontosabb témája.

Mivel az égigérő fát az ősvallás a Tejúttal azonosította, azt is tudjuk, hogy e táblán is az ég jelenik meg. Azaz nem tájképről, hanem jelentést hordozó ősvallási jelentőségű és csillagászati vonatkozású ábrázolásról van szó.

A Tejút (az égigérő fa) külön táblát kapott. Egyrészt azért, mert a jelentősége is rendkívüli volt; s már a neolitikumban kialakult az itt látható sajátos képszerű, szimmetrikus és kecskékkel kiegészített ábrázolási módja. Másrészt azért, mert az égbolton való elhelyezkedése miatt sem lehetett beilleszteni a többi csillagkép közé.

2. ábra. Hettita világoszlop-ábrázolás Huszka nyomán az értelmezést és hangzósítást lehetővé tevő kiegészítő jelekkel (a körbe zárt kereszttel és a kecskefejekkel)

A 2. ábrán látható hettita ábrázolás segít hangzósítani a világoszlop jelét.

- A hettita világoszlop egy függőleges egyenes, amely megfelel a székely írás "sz" (szár) jel alakjának. Mivel a hettita hieroglif írásnak mintegy 20 jele formailag, azon belül pedig 12 tartalmilag is párhuzamba állítható a székely jelekkel, okunk van azt feltételezni, hogy ez esetben a székely "sz" (szár ) is összefügg a hettita világoszlop ábrázolásával és nevével (nem kétséges, hogy a világoszlopnak neve volt). Ebből tehát az sz (szár) hangalak következik.

- A világoszlop felett lévő körbe zárt kereszt a székely írás "f" (Föld) jelével, továbbá a kínai írás föld, valamint az asztrológusok jelrendszerének Föld jelével is azonos. Az Isten által teremtett Éden térképe, amely azt jelzi, hogy a világoszlop is a Föld középpontjában található. Ez a Tejútra utal, mert a Tejút a világegyetem forgástengelye az ősvallási elképzelés szerint. A székely rovásjelpárhuzam felbukkanása egyúttal azt is megerősíti, hogy az ábrázolás értelme megközelíthető a székely írás felől.

- A világoszlop mellett lévő kecskefejek megengedik annak felvetését, hogy a hettita ábrázolást ősvallási-nyelvi folyamatosság köti a tatárlakai kecskés ábrázoláshoz. Mivel a hettiták a jeleiket és a vallásukat is jórészt az őket megelőző és a Kr. e. III. évezredben kihalt hattiaktól örökölték, a hattiak nagyjából a tatárlakai táblák népének kortársai voltak, azaz megközelítőleg ugyanannak a kornak a tudásáról lehet szó.

3. ábra. A kecskefejek hangzósítását lehetővé tevő Tarkumuwa-pecsét

A kecskefejek a világoszlop nevét rögzítik. A hettita hieroglif írásban a kecskefejek a tar hangalakot rögzítették. Ezt az egyik legelső ismert hettita felirat, a két írást is tartalmazó (bilingvis) Tarkumuva-pecsét olvasata igazolja. A tar szó már a hettiták korában is nemzetközi lehetett. A tar szócsaládja megtalálható a sumerben és a magyarban is, s a szócsaládnak van sz kezdetű tagja is: a szerződés (amely a szer gyök fejleménye). Számunkra ebből csak az a fontos, hogy a tar-ból a szóeleji t-sz hangváltozás után keletkezett a szár hangalak, amely a sumerben és a magyarban is "király" jelentésű volt (a magyarban Szár László nevében). Ez a jelentés megfelel az ábrázolt világoszlopnak, mert a királyi hatalom a világoszloppal azonos istentől származik az ősvallási elképzelés szerint. A szójel északra vándorlása a hattiknak Mészáros Gyula által feltételezett északra vándorlásával és szkítává válásával is magyarázható lenne - a szójel azonban (mint azt a tatárlakai táblák igazolják) már ezt megelőzően is északon volt.

Ebből következően megalapozottan következtethetünk a tatárlakai táblán lévő égigérő fa alakú képjel hangalakjának meghatározására. Ehhez felhasználhatjuk a hettita tar, a sumer sar, sarru és a magyar szár szavak hangalakját. A tatárlakai szójel ezekhez hasonló hangalakot rögzíthetett.

A sumer és a magyar alapján ezt elsősorban szár-nak határozhatjuk meg. Természetesen nem lehet teljesen kizárni a tar alakot sem, de a kérdés másfajta eldöntése további adatok hiányában nem lehetséges.

Ez a második szójel, amelyet sikerült elolvasnunk a tatárlakai táblákról.

***