linkajánlólapszerkesztéskapcsolatlapfórum

lapok ábécében

régiók

bejelentkezés

lapstílus

apróhirdetés

autó

állat

család

egészség

étkezés

film

fórum

gazdaság

hírek

humor

időjárás

ingatlan

informatika

internet

könyv

közélet

kultúra

menetrend

munka

műsor

oktatás

pénzügyek

szabadidő

szállás

szolgáltatás

szótár

társkereső

térkép

tudomány

utazás

vásárlás

zene

választás.linksite.hu
a következő választás demokrácia európai parlamenti választás intézmény
népszavazás országgyülési választás önkormányzati választás pártok
választási adatok választási jog választási kampány választási rendszer
választási tanulmányok választástörténet rokon lapok konkurrens lapok


INGYENES
HIRDETÉS

1. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

5. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

7. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

4. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

8. számú hely
a következő választás
A következő képviselőválasztás /tudós.virtus/
 
demokrácia
A demokrácia fogalma, célja és kritikája /tudós.virtus/
 
európai parlamenti választás
2003. évi CXIII. törvény az Európai Parlament tagjainak választásáról /wikipedia/
2004-es európai parlamenti választás Magyarországon /wikipedia/
2009-es európai parlamenti választás Magyarországon /wikipedia/
Európai parlamenti választások Magyarországon /wikipedia/
intézmény
Országos Választási Iroda /election.hu/
 
népszavazás
Népszavazás /wikipedia/
 
országgyülési választás
Magyarországi országgyűlési választások /wikipedia/
Parlamenti választás /wikipedia/
önkormányzati választás
2002-es önkormányzati választások /wikipedia/
2006-os önkormányzati választások /wikipedia/
Helyi önkormányzati választás /wikipedia/
 
pártok
Parlamenti pártok honlapja
Párt /lap.hu/
Párt /wikipedia/
Politikai szervezetek, pártok /ok.hu/
választási adatok
Választási adatok és térkép /index.hu/
 
választási jog
1997. évi XCVI. törvény az országgyulési képviselôk választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról
1997. évi C. törvény a választási eljárásról /apertus.hu/
2003. évi CXIII. törvény az Európai Parlament tagjainak választásáról /wikipedia/
A magyar választási rendszer. A választójogi törvény fõbb jellegzetességei és módosításai
Választási rendszerünk a jogösszehasonlítás és a reformlehetőségek tükrében
 
választási kampány
90%-ban illegális a pártok kampánypénze /kuruc.info/
Kampány hírek a 2014-es választásokról /sztárold.hu/
Kampányfinanszírozás /enc.hu/
Kampányfinanszírozás /origo.hu/
választási rendszer
Magyar választási rendszer /wikipedia/
 
választási tanulmányok
Választási tanulmányok /vokscentrum.hu/
 
választástörténet
Történelmi választások /vokscentrum.hu/
Választástörténet /választás.hu/
rokon lapok
 
 
konkurrens lapok
Magyarországi választások /wikipedia/
Választás /lap.hu/
a lap leírása:
A demokrácia fogalma, célja és kritikája

Úgy tudjuk, hogy a demokrácia a legjobb államforma. De a tudásunk nem mindig elég mély államforma ügyben.

A demokrácia fogalma

A demokrácia az ógörög δημοκρατία (demokratia) származéka. Ez az ógörög szó a δημος (démosz) nép és a κρατειν (kratein) uralkodni szavakból alkotott öszetétel. Az összetétel jelentése: népuralom (a szóvégi ία (ia) egy képző).

A demokrácia célja

A politika és az államformák célja a gazdasági hatalom megszerzése és birtoklása. A demokráciáknak (ha esetükben valóban a nép uralmáról lenne szó) a néptömegek érdekeit, az anyagi és egyéb javakból való megfelelő részesedésüket kellene biztosítania. A valódi demokráciák létjogosultságát az isteni törvények adják. Ezek lényege az, hogy a természet és a társadalmi fejlődés által adott életlehetőségeket optimálisan és igazságosan kell elosztani az emberek között, mert minden derék embernek Istentől származó joga van az emberi élethez. Az optimum és az igazságosság megítélése azonban eltérő lehet, ezért a demokrácia fogalma és gyakorlata szerzőnként és koronként eltérő, a demokráciák története pedig vargabetűkkel terhes.

A demokrácia ellentéte a diktatúra; azonban érdemes emlékeztetni rá, hogy a különböző államforma-típusok a gyakorlatban nem fordulnak elő kristálytisztán, így éteri tisztaságú demokráciák sincsenek. A diktatúrákban demokratikus intézmények működnek; a demokráciákban pedig diktatórikus elemek is érvényesülnek. A valóságban a különböző nyílt, vagy leplezett törekvések és elvek egymás mellett léteznek, az őket képviselő csoportok érdekérvényesítő képességétől függően. A demokrácia mindenkori állapota a nemzetek külső és belső gazdasági-hatalmi helyzetétől, történelmi hagyományaitól és szellemi színvonalától függ.

Magyarország népi demokratikus időszakát ma már pártállami diktatúrának nevezzük, pedig akkor is nagyjából ugyanolyan feltételek mellett működött az Országgyűlés, mint ma. Választások akkor is voltak és az átlagember akkor sem tudta érdemben befolyásolni az állam ügyeit. Magyarország sorsáról akkor is külföldön döntöttek, a magyar nép által megtermelt javak jó részét pedig – egy áruló rétegnek köszönhetően – akkor is külföldre vitték.

Magyarország jelenlegi államformája papíron köztársaság, a valóságban azonban neoliberális demokratúra. Ma is vannak választások és ma is működik az Országgyűlés, valójában azonban most is a magyarság kirablása folyik titkosszolgálati és egyéb eszközökkel, külföldi hatalmak érdekében. Most ugyan többpártrendszer van, azonban ez csak a módszerek finomodását jelenti. A tömegek szemébe hintett por megváltozott; de a cél (Magyarország kifosztása, elnéptelenítése és felszámolása), az árulók csoportja és az elért eredmény nagyjából most is ugyanaz.

A demokrácia kritikája

A demokráciák története igen különös jelenségeket produkált már. Ezek mindennél világosabban bizonyítják, hogy a demokrácia szó és a demokratikus intézményrendszer fügefalevélszerű használata nem garantálja a nemzet boldogulását, a nép uralmát és érdekeinek érvényesülését.

Például köztudott, hogy Hitler Adolf formailag demokratikus választások útján jutott hatalomra. E „demokratikus” választás eredménye azonban a népek számára világméretű pusztulást hozott; a Hitlert gazdasági számítások alapján tervszerűen hatalomra segítő bankok számára pedig – a háborús romok olcsó felvásárlásából következően – Európa alávetettségét eredményezte.

A közkeletűen emlegetett kritika szerint a demokrácia korlátainak belátásához elegendő öt perc beszélgetés egy átlagos szavazópolgárral.

Platón szerint – és ezzel a véleményével az ókori szerzők között sem állt egyedül – a demokrácia a csőcselék uralma, azoké, akik a szabadságot megfelelő erények (például mértékletesség) hiányában a szélsőségességig fokozzák, s így a szabadságból szabadosság lesz. Platón és társainak álláspontja a demokráciák egyik hibájára, állandóan jelenlévő veszélyforrására mutat rá.

Arisztotelész a demokráciát az egyenlőség iránti (olykor túlzott) igény szülöttjének tartotta. Politika című művében a demokráciát az oligarchia ellentéteként fogalmazza meg, anélkül, hogy bármelyik mellett letette volna a garast. Sőt - helyesen - mindkettőnek kiemeli azon lehetséges túlzásait, amelyek forrongáshoz és az „alkotmány” megdőléséhez vezetnek.

„A demokrácia például úgy keletkezett, hogy az egy bizonyos szempontból egyenlőeket általában egyenlőknek vették (azért, mert valamennyien egyformán szabadok, azt gondolják, hogy most már minden tekintetben egyenlőek); az oligarchia pedig abból, hogy azokat, akik csak egyvalamely szempontból nem egyenlőek, általában is egyenlőtleneknek tartják (mivel vagyoni szempontból egyenlőtlenek, általában véve is olyanoknak képzelik őket.)”

Winston Churchill szerint: „A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél.” Sokat levon a „jobb” jelző értékéből, hogy Churchill nem a népek, hanem a népeket kifosztó nyertesek álláspontját fogalmazta meg.

Kevesekben merül fel, hogy egy demokratikus megoldás elvileg sem lehet sikeres. Ha ugyanis a demokrácia és a közember akarata érvényesülne, akkor nem a legjobb álláspont, hanem csak a középszer irányítaná az országot. Valójában azonban még erről sincs szó, hiszen ebben a létező rendszerben csupán egy politikai és gazdasági egyeduralomra törő, idegen titkosszolgálatok által irányított nemzetellenes klikk érdekei érvényesülhetnek.

***

Ma kis hazánkban rongálásért, rendbontásért, személyi adatokkal való visszaélésért és más piti "bűncselekményekért" (normális erkölcsi érzék szerint hazafias cselekedetekért) országosan köröznek, hetekre ítélet nélkül rács mögé dugnak, illetve súlyos ítéletekkel sújtanak embereket és hazánkat lejáratva nemzetközi jogsegélyt kérnek idegen államoktól. Közben a politikai elit mindenféle retorzió nélkül 100-ból 90 forintot (!) törvénytelenül szór el a négyévenkénti néphülyítésre.

A kampányfinanszírozás 90 százalékban illegális, új szabályozás kell, mert a jelenlegivel nem lehet még egy országgyűlési választást lebonyolítani – mondta Majtényi László jogász, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője. Hozzátette: nem azt kifogásolják, hogy többet költenek a pártok, hanem azt, hogy nem tartják be a törvényt, de nem is vállalkoznak a módosítására. Ez tulajdonképpen egyértelmű beismerése annak, hogy a parlamenti pártoknak továbbra is szándékukban áll semmibe venni a hatályos törvényeket. Ezt így, ilyen arcátlan nyíltsággal rajtuk kívül egyetlen ember, vagy szervezet sem vállalhatná fel.

– Szolid számítások szerint, ha csak az internetes, elektronikus és írott sajtóban, illetve a közterületeken elhelyezett reklámokat számoljuk, és figyelmen kívül hagyjuk például a nagygyűlések, kis házilagos készítésű falragaszok, ajándéktárgyak, külföldi kampányszakértők és reklámfilmek költségét, akkor hozzávetőleg 10 elköltött kampányforintból 9 illegális, azaz a törvényben engedélyezett 386 millió forint helyett 3, de inkább 4 milliárdot költenek erre a célra a pártok – mondta a volt adatvédelmi biztos.

"Passzív jogalkalmazói hozzáállás"
– A jelenlegi szabályok szerint az Állami Számvevők ellenőrzi a pártok beszámolóit, de a nagy parlamenti pártokét eddig minden alkalommal elfogadta. A számvevőszék azzal védekezik, hogy nincs joga vizsgálódni, csak a pártok által rendelkezésre bocsátott számlákból, kimutatásokból dolgozhatnak, és ha ebben van is némi igazság, azért összességében egy meglehetősen passzív jogalkalmazói hozzáállás – mondta az intézet vezetője. Ha kicsit sarkosabb akart volna lenni, nyugodtan mondhatta volna: bűnpártolás.
Az egyszerű munkavállalók és vállalkozók adóbevallásait Az APEH szokta ellenőrizni. Mondanunk sem kell: az ő tevékenységükben nyoma sincs "passzív jogalkalmazói hozzáállásnak". Az csak az elitnek jár...

Szürke pénzek, avagy hol van a kutya elásva?
Ugyanakkor a törvény a pártok számára is betarthatatlan. A választási kampányra a pártoknak engedélyezett 386 millió forint „rossz vicc", ebből valóban nem lehet kampányolni – folytatta. – Nem azt kifogásoljuk, hogy többet költenek a pártok, hanem azt, hogy nem tartják be a törvényt, de nem is vállalkoznak a módosítására, így az állampolgárok számára nem áttekinthető, ellenőrizhető a párt- és kampányfinanszírozás – mondta Majtényi László.

A szakember szerint nagyok a „tranzakciós költségei" a jelenlegi „szürke" finanszírozásnak. Ha nem könyvelik a pénzmozgást, akkor valami – olykor nem is kevés – kézen-közön eltűnik. És erre a helyzetre igaz az is, hogy „nincs ingyen vacsora". Mindenki, aki pártot támogat, elvárja, hogy ezért kapjon is valamit, hogy megtérüljön a befektetése.
Nos, itt van elhantolva az a bizonyos eb. Ha ugyanis részletes, komolyan számon kért és ellenőrzött beszámolókat kellene készíteni, ha a törvény nem lenne eleve betarthatatlan, akkor fény derülhetne arra, kik, milyen gazdasági, vagy más erőcsoportok állnak egy-egy párt mögött. Márpedig ettől mindegyik parlamenti erő fázik.

Pusztába kiáltott javaslatok
Majtényi László szerint van egy sok ponton vitatható, de alapvetően mégis tisztességes törvényjavaslat a parlament előtt, amelyet a kormány terjesztett be, továbbá az intézetnek is van egy javaslata, így fontos lenne, hogy a pártok és a szakemberek érdemi párbeszédet kezdjenek annak érdekében, hogy a következő, 2010-es parlamenti választásokat már az új szabályozással lehessen lebonyolítani.

Az Eötvös Károly Intézet javaslatai között szerepel többek között a kampányszámla intézménye, amely azt jelentené, hogy lenne egy hiteles helyen, például a számvevőszéknél vezetett számla a pártok kampánnyal összefüggő pénzmozgásaira, és itt előre meg lenne határozva, hogy oda milyen forrásokból lehet egyáltalán befizetni, és onnan milyen címen lehet lehívni összegeket. Egy másik javaslat tartalmazza: az állam tegyen hozzá a magánszemélyek pártoknak juttatott támogatásaihoz, de úgy, hogy minél kevesebb az egyén támogatása, annál több az állami dotáció és fordítva.
A szakember szerint fontos a pártok és a választók közötti viszony élővé tétele, például úgy, hogy törvényi garanciákkal körülbástyázva kis öszegű adományokkal is támogathassák a számukra kedves pártot a szimpatizánsok, oly módon, hogy ezzel ne lehessen politikai befolyást vásárolni. Továbbá szükség lenne arra is, hogy a kampányhirdetéseknél nyilvános és egységes tarifával dolgozzanak a hirdetők. – Persze trükközni mindig lehet, de így már jelentősen csökkenne a visszaélések esélye. Ahogy az adózásra, úgy a párt- és kampányfinanszírozásra is igaz, hogy nincs teljesen igazságos, méltányos és hatékony szisztéma, de azért nagyon jelentős különbségek lehetnek az egyes rendszerek között – vélekedett Majtényi László.
Gyakorlatilag biztosak lehetünk benne, hogy a fenti ajánlások - különösen a pénzmozgások követhetőségét lehetővé tevő kampányszámla - soha nem fognak törvényerőre emelkedni, amíg ugyanazok dönthetnek róla, akiknek 16 éve tökéletesen megfelel a jelenlegi ex lex állapot is. Az egységes tarifa pedig a parlamenti pártok cselédsajtójának tenné lehetetlenné a kis pártok agyonhallgatását, diszkriminálását, így valószinű, hogy a következő választásokig ebből sem lesz semmi.

A párt és kampányfinanszírozásra jelenleg a mintegy 30 paragrafusból álló párttörvény és a választási törvény vonatkozik. Az önkormányzati választási kampány pedig teljesen szabályozatlan. A párt- és kampányfinanszírozás reformjához kétharmados parlamenti támogatásra van szükség.

Majtényi László azt hangsúlyozta: egy jogállamban kell, hogy legyenek következményei a jogsértésnek. A világon mindenütt úgy indult el a párt- és kampányfinanszírozás reformja, hogy botrány botrányt követett, és ebből végül már maguknak a pártoknak is elegük lett. És sajnos pontosan ez az, amire hazánkban egylőre nem lehet számítani.